Ejtőernyőzés

Kikapcsolt aggyal zuhanás a semmibe

Hatvan méter felett nincs tériszony, az ejtőernyő irányítása kiiktatja a félelmet. Magyarországon mintegy hatszázan ugranak minden évben, Budapest mellett több vidéki városban is ki lehet próbálni az ejtőernyőzést.

„Betöltött tizenötödik életévvel már lehet ugrani. Magyarországon előbb vezethetsz légi járművet, mint autót” – közli a meglepő tényt Sziklai Zsolt hazai és nemzetközi ejtőernyős oktató, az Opitz Nándor Repülőklub Ejtőernyős Szakosztályának szakmai és szakosztályvezetője, aki élete során már több mint háromezer ugrást hajtott végre. Amilyen lelkesedéssel és lendülettel beszél a sportról, nem lennénk meglepve, ha megemlítené: a közelben vár egy helikopter, szálljunk már be egy próbaugrásra – aztán a felszállás során elmagyarázza az alapokat, majd diszkréten kilök négyezer méterről…

Megtudom, hogy az ejtőernyőssé válás ennél jóval bonyolultabb. Orvosi alkalmassági vizsgálaton, jelentős elméleti és gyakorlati oktatáson kell részt venni, és természetesen csak a vizsgák sikeres teljesítése után következhetnek az első ugrások. Az ejtőernyővel ereszkedés során rádión keresztül segítenek a növendékeknek, hogy megfelelő jártasságot szerezzenek a célterület megközelítésében, továbbá a leszállás és a lebegtetés tökéletes végrehajtásában.

„A legtöbben szabadidős céllal jönnek ejtőernyőzni, egyszerűen jól szeretnék érezni magukat, szórakozni akarnak. A fiataloknál rengeteg múlik a szülők támogatásán, ezért a kezdők többsége inkább a harmincévesek korosztályából kerül ki, akiknek már önálló keresetük van.

Az alapképzés ötszázezer forint környékén mozog, ez az elméleti képzéstől a vizsgáig vezet, az »A« minősítést ugyanakkor még nem lehet megszerezni vele.

Ahhoz egy integrált csomagot szoktunk javasolni, amely a szükséges ugrásmennyiség mellett oktatott ugrásokat, illetve egy óra szélcsatornázást is magába foglal. Az ára nagyjából kilencszázezer forint.”

Az ejtőernyőzés nem magányos tevékenység

Márpedig a minősítések a fokmérői annak, hogy ki milyen szinten jár. Az „A” minősítéshez huszonöt teljesített ugrás, a „B”-hez ötven, a „C”-hez kétszáz kell. Minél magasabb minősítése van az ejtőernyősnek, annál szabadabban ugorhat: segítő nélkül, különleges ruhában, sportosabb ernyővel. A sportág szerelmesei a megfelelő számú ugrás és tapasztalat birtokában az edzői, oktatói szakmát is választhatják, és az itthon ugyancsak megszerezhető nemzetközi bizonyítvánnyal, továbbá a szükséges nyelvtudással olyan hivatást űzhetnek, amellyel külföldön is könnyen érvényesülhetnek.

Kritikus számok

Az ugrásokat jellemzően 1200–4000 méter magasságról indítják. Négyezer méteres magasságból ugorva, hason zuhanva csaknem hatvan másodperc áll az ejtőernyős rendelkezésére nyitás előtt – 1200 méterről ugorva tíz. A kritikus sebesség, amelyet zuhanás közben el lehet érni, 180–200 kilométer per óra, ezt azt jelenti, hogy két másodperc alatt száz métert lehet megtenni. Általános szabály, hogy 800–1000 méteren már nyitott kupolának kell az ejtőernyős feje felett lennie, ezt követi az ereszkedési fázis. A leszállásig általában öt perc telik el, a tempót manőverekkel lehet gyorsítani vagy lassítani.

„A fiatalok, ha kedvet éreznek hozzá, sportolóvá is válhatnak, részt vehetnek versenyeken. De ahhoz is hatékony segítséget tudunk nyújtani, ha valaki az ejtőernyőzésben a szakmát látja. A nemzetközi oktatói képzés mellett lehet szakosodni az ejtőernyő karbantartására, gyártására is. Hosszú idő, amíg valaki mesteri szinten is elsajátítja a hajtogatást és a karbantartást. De megfelelő akarattal és elhatározással egy külföldön keresett, nem mellékesen jól fizető szakmát lehet elsajátítani.”

A legtöbben természetesen nem álláshirdetésként tekintenek az ejtőernyős képzésre. A többséget egyszerűen a kaland, a zuhanás nyújtotta élmény és a veszély vonzza. Sziklai Zsolt szerint azonban a veszélyt nyugodtan el lehet felejteni.

„Az ejtőernyőzés teljesen biztonságosan űzhető, ha betartják a szabályokat, s korszerű felszerelést használnak. Minden ugró két ernyőt visz magával, a tartalék ernyő százszázalékos biztonsággal működik. Nekem eddig tizenegy alkalommal kellett kinyitnom, sohasem volt vele semmi probléma.

A gondok igazából sosem a felszerelésből adódnak, a balesetek általában már kinyílt, jól működő ernyővel történnek, amikor az ember rosszul méri fel a helyzetet, vagy áthágja a szabályokat.

Az oktató utasításait elsajátítva, azokat betartva azonban elenyésző az esélye annak, hogy bármi baj történjen.”

Földetérés a naplementében

Már csak azért is, mert az ugrók a földön mindent alaposan begyakorolnak, ezért a levegőben semmi másra nem kell összpontosítaniuk, csak az élményre. A szabadesés másodperceiben az agy úgy érzékeli, mintha az idő lelassulna, a zuhanás élménye pedig akkora adrenalinfröccs, hogy az ember megfeledkezik minden gondjáról, bajáról. A magasságot a kézre erősített magasságjelző mutatja, de sokan csipogót is használnak, amely jelzi, mikor kell a többiektől eltávolodni, hogy biztonságosan lehessen nyitni. Az izommozgás a levegőben szinte automatikus, ugyanúgy elsajátítható, mint a járás. Ha bármi gond adódna a főejtőernyővel, a begyakorolt leoldási eljárással meg lehet szabadulni attól, és a tartalékernyő kinyitásával biztonságosan földet lehet érni. Ezt a mozdulatsort sok gyakorlással bárki biztonságosan végre tudja hajtani.

Légcellás ejtőernyő

Míg régen a háborús filmekben is látható körkupolás ernyőket használtak, mára ezeket felváltották a légcellás ejtőernyők, más néven a paplanernyők, amelyeket sokkal jobban lehet irányítani, illetve könnyebb manőverezést és simább földet érést tesznek lehetővé.

A légcellás ejtőernyő lényegében egy aerodinamikailag merevített, szövetanyagból készült szárny, amelyen a levegőben való előremozgása következtében felhajtóerő keletkezik. A szárnyszelvény állásszögét a zsinórok beállított hosszúsága tartja fenn, ezért aztán a belépőél alacsonyabban van, mint a kilépőél. A szárnyszelvény alakú kupola így a vitorlázógépekhez hasonlóan siklik a levegőben.

A légcellás ejtőernyő gyors haladási képessége miatt gyakran nehéz megállapítani a szél irányát – főleg akkor, ha nem áll rendelkezésre szélzsák, széljelző szalag vagy földön lévő füst. Általános szabály azonban, hogy minden földet érést széllel szemben kell végezni a földi feletti sebesség minimalizálása érdekében.

Magyarországon az ejtőernyősszezon általában a tavasz kezdetétől az ősz végéig tart. A téli hónapokban sokan külföldre mennek ugrani, népszerű helyszínnek számít Dubai, valamint az Egyesült Államok is. Aki ezt nem teheti meg, alacsony magasságról itthon is ugorhat – ejtőernyős szakszóval élve ez egy kis „szellőztetés” –, és a közösség, a baráti kapcsolatok ápolása sosem árt. A vizsgák letétele után, a magasság függvényében egy ejtőernyős ugrás 6–16 ezer forintos költség, amely a felszerelés amortizációs költségét is tartalmazza. Az ejtőernyősruházat különleges, rengeteg pénzt el lehet rá költeni, de a profik nyáron, a nagy melegben akár farmerban és pólóban is kiugranak a gépekből.

Ráadásul a kíváncsi, de félénk tériszonyosoknak sem kell lemondaniuk az élményről. Ahogy Sziklai Zsolt mondja: „Sok tériszonyos jön hozzánk, de felesleges izgulniuk. Hatvan méter felett egyszerűen elmúlik, és ereszkedésnél sem az van a fejekben, hogy az ember leesik, hiszen egy légi eszközt vezet. Az élmény pedig felejthetetlen.”

Leginkább háromfajta képzés közül lehet választani, hogyha valaki komolyan gondolja az ejtőernyőzést. A leggyorsabb a gyorsított szabadesőképzés, amely a jelentkezőt kilenc ugrással eljuttatja a vizsgáig. Ezek főként négyezer méteres ugrások, először két oktatóval, később már csak eggyel végrehajtva. Ennél jóval lassabban, huszonkét ugrással dolgozik a bekötött légcellás képzés, amely alacsony, 1200 méteres magassággal kezd, és fokozatosan megy egyre feljebb. A tempó ez esetben jóval nyugodtabb, az első ugrásoknál konkrétan az oktató fogja a nyitóernyőt, és a tanuló csupán később kezd el önállósodni. A két oktatási módszer vegyítése a bekötött légcellás gyorsított képzés, amely összesen tizenöt ugrással dolgozik, s néhány közepes szintet kihagy.

A két lassabb képzés vitathatatlan előnye, hogy az ugrók kisebb magasságról kezdenek, így a későbbiek során nem érzik magukat kényelmetlenül az ilyen helyzetekben, ellentétben a gyorsított képzésen részt vevő, főként magasról ugró társaikkal. A tanulás nem fejeződik be a vizsgaugrással. Az ejtőernyősök folyamatosan gyakorolnak, és szerzik meg a minősítéseket. Az ejtőernyős minősítés kulcsfontosságú, anélkül nem sok mindent lehet kipróbálni ebben a sportban.

(Megjelent a Terepsportok magazinban, 2018-ban.)

Száz dicső év

A magyar ejtőernyőzés 2018-ban ünnepli százéves évfordulóját. Napjainkban két szövetségbe tömörülnek a magyarországi ejtőernyős-egyesületek: a 2016-ben alakult Magyar Ejtőernyős-szövetségbe, valamint a 1992-ben alakult Nemzeti Ejtőernyős-szövetségbe. Az ország legnagyobb repüléssel és ejtőernyőzéssel foglalkozó szervezete az Opitz Nándor Repülőklub.

„Jelen pillanatban a szakmát a negyven-ötvenöt év közöttiek viszik a vállukon. Mellettük alakul ki egy fiatal réteg, amelyre később jó eséllyel számítani lehet, de a magyar ejtőernyősök átlagéletkora jelenleg harmincöt év lehet. Hatszázra tehető azoknak a száma, akik évente legalább egy ugrást végrehajtanak” – nyújt betekintést a sportág helyzetébe Jászai Béla, a Magyar Ejtőernyős-szövetség főtitkára.

Habár a hatszáz fő nem számít soknak, és a sportág központja Budapest, ejtőernyőzni tanulni az ország egyéb pontjain is lehet.

„Szerencsére van néhány kiemelkedően rutinos ejtőernyősünk, aki a nála tanulóknak tovább tudja adni a tudását, így szakmai szempontból sem állunk rosszul. Budapesten és környékén három-négy nagyobb egyesület is található, de vidéken is el lehet kezdeni a sportot. Többek között Miskolcon, Nyíregyházán és Kaposújlakon működnek egyesületek, amelyeket bátran fel lehet keresni.”

Napjainkban az országban csak Siófok-Balatonkilitin lehet 4000 méteres, úgynevezett nagygépes üzemen ejtőernyőzni. Ezen a világszintű ugróterületen két MI–8-as katonai csapatszállító helikopterből lehet ugrani, háttérben a Balaton látványával. De bárhová is menjünk, az ejtőernyőzés számos válfaja kipróbálható, megtanulható és akár versenyszerűen is űzhető. A szövetségek vagy ugróterületek évente több hazai megméretést szerveznek, és külföldre is neveznek sportolókat.

„Rengeteg szakág létezik, és célba ugrásban Magyarország hagyományosan jól teljesít. Ez a klasszikus ejtőernyőzés utolsó bástyája: kétezertizenhatban a magyar katonaválogatott megnyerte a moszkvai katonai világbajnokságot, kétezertizenhétben Asztalos István egyéniben Európa-bajnok lett, nem sokkal később pedig az Ázsia-kupán is az élen végzett.”

A magyar ejtőernyőssport legnagyobb alakja Hüse Károly magyar célbaugró-bajnok, aki 1964-ben országos- és világcsúcsot állított fel 1000 méteres késleltetett célba ugrásban. Élete során több mint hatezer ugrást hajtott végre, alakja előtt a Magyar Ejtőernyős-szövetség 2017-ben emlékversennyel tisztelgett.

 

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.