A nindzsajelmezben futó Kavaucsi Juki a magyarul meglehetősen furcsán hangzó japán Kuki nevű városban rendezett maratonin a második helyen végzett, miután tavaly, 1987 óta első japánként megnyerte a bostoni maratonit 2.15.58-as idővel.
Ebből mindjárt két dolgot leszűrhetünk: egyrészt ő az egyik legszínesebb figura az ismert maratoni futók közül, másfelől az egyik legjobb a sportágban. Hogy mást ne mondjunk, tavaly a Guinness Rekordok könyvébe is bekerült, miután 78 maratonit futott le 2 óra húsz percen belül – azóta ez a szám 79-re nőtt, és a célja, hogy százig meg sem áll.
Mindezt úgy, bár több világversenyen (vb, Ázsiai játékok) is képviselte már Japánt, hivatalosan csak tavaly állt profinak, addig heti negyven óra adminisztrátori munka mellett futott évente akár tíznél is több maratonit, ami sok profinak is a becsületére válna. Mivel dolgozott, hivatalos szponzori szerződést sem köthetett, de mint korábban nyilatkozta, neki ebben az egészben nem a pénz a lényeg.
„Nem a pénzért futok, hanem saját magamért, nekem ez elsősorban a szabadságot jelenti. Ha ezzel akarnék pénzt keresni, azzal jelentősen korlátoznám a lehetőségeimet, hogy mikor és hol futhatok” – mondta a Runners Worldnek adott 2014-es interjúban. Ám tavaly azért elismerte, hogy neki is sokat segít a pénz céljai megvalósításában, ugyanis a Boston Marathon megnyeréséért kapott százötvenezer (42.5 millió forint) dollár nagyban hozzájárult ahhoz, hogy otthagyhassa a munkáját, és profinak állhasson.
Ennek ellenére az ő példája is bizonyítja, hogy átlagemberként, az irodában végzett robotmunka mellett is bárki elérhet kimagasló eredményeket. De vajon hogy edzett ő munka mellett?
„Elég nehéz összeegyeztetni a kettőt, nagy kihívást jelent. Viszont sok profival ellentétben megvan a kellő szabadságom, és nincs edzőm, aki a fejemhez vágná, hogy őrültség évi tíz maratonit futni. Naponta csak egyszer tudok edzeni, hétfőn és kedden általában csak kocogok, szerdán intervalledzéseket végzek vagy futok tízszer ezer métert tempósan, csütörtökön és pénteken pedig ismét kocogok. Ha vasárnap nincs verseny, akkor szombaton elég keményen és sokat futok, ha viszont versenyem van, akkor a szombat laza” – mondta korábban, igaz, mindezt még jóval azelőtt, hogy profinak állt volna.
Az őrültségét pedig mi sem példázza jobban, mint hogy a mostani nindzsajelmez előtt futott már öltönyben és nyakkendőben, valamit pandának öltözve is, de olyan is előfordult, hogy kopaszra borotválta a fejét, miután nem jutott ki a 2020-as olimpiára.
„Mindenkinek jelezni akartam, aki szurkolt nekem, hogy mennyire szégyellem magam” – hangzott a kissé szokatlan indoklás, de Kavaucsi esetében már tényleg nem lepődünk meg semmin. Mindenesetre kíváncsian várjuk, mivel lepi meg a rajongóit, ha valóban lefutotta a századik maratoniját is legalább 2 óra húsz perc alatt. Vagy ha esetleg kijut a 2020-as olimpiára, ami az első ötkarikás játékok lenne, amelyen részt vesz. Ezek után van, aki nem szurkol neki?
Egy videó a „nindzsafutásról”, amelyen 68 perc és 52 másodperc alatt teljesítette a félmaratonit, és csak az utolsó pillanatban győzték le.
