A Balboa-kör szinte kultikus útvonal a Budai-hegyekben. Szokták mondani, egyszer minden terepfutónak teljesítenie kell. A kör 2009-ben született a „Lúdtalp” becenevű terepfutó által, nevét pedig onnan kapta, hogy kitalálója a János-hegyre vezető emelkedő után az Erzsébet-kilátó lépcsőjén magasba lökte kezét, mint a filmben Rocky Balboa.
Ezzel a futással és mozdulattal elkezdődött az útvonal legendás története, így tíz évvel később már szinte minden terepfutó ismeri, rendszeresen szerveznek oda közösségi futásokat, és évente megrendezik a Classic Balboa nevű közösségi eseményt.
A Balboa-kör: 19 kilométer és 829 méter szint
A kör, ami valójában nem is kör, hanem oda-vissza útvonal tizenkilenc kilométerrel és 820 méter körüli pozitív szintemelkedéssel.
A Kaán Károly-kilátó lépcsőit is érdemes megmászni
A Fenyőgyöngye étteremtől indul a Hármashatár-hegy mellett, a Szépvölgyi úton keresztül a Határ-nyeregre, majd a Nyéki-hegyen át a Hűvösvölgybe, és onnan a sárga sávjelzést követve a Nagy-Hárs-hegyen álló Kaán Károly-kilátóhoz viszi a futót a hosszú emelkedőkön, s ha nem rohanunk, érdemes felmenni a kilátóba, mert páratlan látvány tárul elénk. A sárga sávon köves lejtő vezet el a a Gyermekvasút Szépjuhászné megállójához, ahonnan kezdődhet a mászás (néha szó szerint is…) a János-hegyre vezető sziklás, piros jelzésen.
Ez a legkeményebb szakasz, itt már csak az igazi hegyi zergék futnak, földi halandó nagyrészt csak vánszorog.
Mikor zihálva felérünk, tiszteletkört lehet futni az Erzsébet-kilátó körül, majd a lépcsőnél felugrani, magasba lökni az öklünket – Balboa, a fele már megvan!
Erzsi mindig türelmesen vár minket – félúton az Erzsébet Kilátó
Visszafelé ugyanazon az útvonalon teszi meg az ember a távot, csak éppen a nehéz emelkedő technikás lejtővé válik, és az előbb még oly kellemes lanka lassú, fárasztó emelkedővé. Ugyanazok az ösvények, mégis más a táj, s ami mellett odafelé elsuhantunk, azt visszafelé a lassabb tempó miatt szemügyre lehet venni, hiszen ahol könnyedén szökdeltünk a köveken, ott muszáj küzdeni, mintha a Mount Everest magasodna.
A „hegyi zergék” ezt imádják: sziklás ösvény
Kemény pálya ez, de ha megfutjuk, akkor tudhatjuk, hogy igen, nekünk való a terepfutás.
Időről időre jó visszatérni ide, a fejlődésünket is fel lehet mérni ezzel az útvonallal, érdekes és motiváló érzés, mikor felismerjük, hogy tavaly ezen, vagy azon az emelkedőn még zihálva küzdöttünk, de immár simán megfutjuk.
Ez a hullámzó oda-vissza útvonal olyan, mint maga a terepfutás, egyszer fent, egyszer lent, néha könnyű, néha nehéz, de mindig ad valami pluszt.
Aki teheti, egyszer mindenképp fussa meg a legendást Balboa-kört, a nagy rajongók – és a Classic Balboa résztvevői – Rocky legendájához méltón szürke szerelésben teljesítik a távot. A terepfutás.hu oldal jóvoltából pedig azt is megnézhetjük, másokhoz képest, hogy állunk, mert az oldalon „becsületkassza” alapon gyarapodik a teljesítők listája, ehhez nem kell mást tenni, mint e-mailben elküldeni az aktuális időeredményünket.
Az útvonal trackje az alábbi linkről a megfelelő futóórára, GPS-es eszközre letölthető: Balboa-kör.
A sorozat eddigi részei itt olvashatók: Spartacus-ösvény.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
