BLOGSZEMLE

BLOGRA FUTOTTUNK: Tarkószelfi grimaszokkal

Hogyan tudunk a kánikulában futva is fázni? Miért nem lehet normális fotókat posztolni? Mi a hátránya a precíz pakolásnak? Bloggerek, vigyázzatok, ezentúl nagyon odafigyelünk arra, ami írtok – és szemlézzük is!

Azóta, amióta rendszeresen sportolok – főleg futok, néha TRX-ezek, illetve funkcionális köredzésre is eljárok –, tagja lettem néhány csoportnak a Facebookon, és ha olyan kedvem van, magam is aktívan posztolgatok a teljesítéseimről. A csoportokhoz tartozásnak több előnye van, de most csak kettőt emelek ki:

1. Inspirációt kap az ember, támogatást, rájövök, hogy nemcsak nekem nehéz időnként nekiindulni, nemcsak én futok sz@r időket, hanem más is, vagy éppen ledöbbenek, hogy egyeseknek a harminc–ötven kilométer meg sem kottyan hat perc/ezres időt lefutva, csak úgy…

2. Tanácsot lehet kérni, akár egészségügyi, akár futócucc témában, kinek mi a tapasztalata.

Összefoglalva a lényeget: jó olyan virtuális csoporthoz tartozni, amely közösség tagjainak ugyanaz a hobbija, úgyhogy itt, a csupasportnál arra gondoltunk, hétről hétre elkészítünk egy FB- és blogszemlét, szemlézve, kommentálva, rákérdezve, nevetve, sírva mindazon témák kapcsán, amelyek az egyre gyarapodó létszámú hobbifutó, hobbisportoló populációt éppen foglalkoztatják.

Na, csapjunk is bele!

 

EGYEDÜL FUTUNK – FB-csoport

ÚJ ŐRÜLET: TARKÓSZELFI

Lassan lecseng a hőség, amire sokan panaszkodtunk a csoportban. Posztjainkhoz a futások rövid leírása mellé fotók is kerülnek a tájról, városról, terepről, ahol az edzés zajlott. Mivel a kánikulában mi, nők többségében úgy érezzük, hogy az arcunk vállalhatatlanul néz ki a futásaink után, ezért elkezdtük hátulról fotózni magunkat.

Ezzel útjára indult az újfajta őrület – a tarkószelfi!

Fejek hátulról, futás után!

Ezt én még kiegészítettem időnként „cipőszelfivel” is, mert az én csodás rózsaszín-zöld Sauconym minden körülmények között gyönyörű tud maradni 🙂 Sajnos lassan le kell őt cserélnem, s bár szívem szerint nem válnék meg tőle, már jelez a szervezetem, hogy az aktív sportélettel fel kell hagynia ennek a gyönyörűségnek, eleget szolgált. Ami nagy fájdalom, hogy ezt a típust már nem gyártják – sajnos…

Miután az „Egyedül futunk” csoportban rengeteg a rutinos futó, így bátorkodtam feltenni a kérdést azzal az érdekes jelenséggel kapcsolatban, hogy a 40 Celsius-fokban körülbelül nyolc kilométer lefutása után miért kezdek el fázni, de úgy, hogy tiszta libabőr vagyok.

A kérdés tanácscunamit indított el, jöttek az ötletek, a jobbnál jobb poénok (vigyek magammal pulcsit is a futáshoz), de én a többség véleményére hallgatok: a borzongás lehet a kimerültség jele, úgyhogy azóta a hosszabb futásra nem indulok el iso, zselé és megfelelő mennyiségű víz nélkül. Hála a sok jó tanácsnak teljesen megszűnt ez a probléma.

 

A FUTÓBOLOND – blog

A MINDIG VICCES ARC

Személyes kedvencem… A „futóbolond” napi szinten posztol, rengeteget edz és hihetetlen távokat fut le. A srác kiváló humorérzékkel van megáldva, így nagyon jót derülök a bejegyzésein, arról nem beszélve, hogy a magáról posztolt fotók között egyetlen normális sincs, a grimaszolás garantált. Valószínűleg, ha szeretném megtudni, valójában hogyan néz ki, el kellene mennem az egyik általa szervezett közösségi futásra. Ezeket egyébként úgy láttam, abszolút kényelmes, „normál” futótempóra tervezi, úgyhogy mellé bármelyik hobbifutó csatlakozhat.

Amúgy a „Futóbolond” nemcsak fut, hanem túrázik, magas helyekre mászik fel, bringázik, ezeket mind megörökíti fotókon, így csak ámulok, hogy mire képes, tőlem az ilyesfajta teljesítés elég távol áll.

Ami még a bejegyzésekben nagyon érdekes és hasznos számomra, illetve más terepfutó számára is, azok a trailversenyek, amelyeken elindul. Legutóbb a Szuflán (már a neve is csodálatos) 52 kilométeren és a Szőlőskör ötven kilométeres versenyén vett részt, s az erőpróbák kapcsán rendkívüli alapossággal írt, úgyhogy érdemes belefutni a posztjaiba, hogy milyen is belülről egy-egy kőkemény, embert próbáló terepverseny. Szeretem azt is, hogy a sportcipőkkel, ruházattal, kiegészítőkkel kapcsolatos tapasztalatait is megosztja, így ha nekem van szükségem hasonló felszerelésre, már nem indulok el vakon vásárolni.

 

NEMMARATONMAN – blog

GYANÚS SZÉNÁSKÖR-FUTÓ

A szerkesztőségben erősen szemezünk a futókollégákkal a Szénás-kör teljesítésen. A verseny – illetve, a „verseny”, hiszen itt nem klasszikus tülekedős kocogásról, hanem egyénileg bármikor elkezdhető, ráadásul madárfüttyös, virágillatú terepeken zajló örömfutásról van szó – talán a legbarátságosabb, leginkább természetközeli, legemberibb kihívásnak tűnik. Nos, a Szénás-kör Facebook-oldalán láttam, hogy szeptember második hétvégéjén egy futóblogger is teljesítette. Ő „Nemmaratonman”, akinek a beszámolói a totális őszinteség jegyében készülnek, tehát azt is megírja, ha viszket, ha fáj, ha dörzsöl, ha csikar, ha büdös, ha szép, ha csúnya.

Szóval Nemmaratonman és a Szénás-kör. Már a a legújabb blog bevezetése is sokat sejtető volt, hiszen hősünk úgy és annyit matatott a futócuccai környékén, hogy a rajt/cél helyszínén néhányan azt hitték róla, a parkolóautók kilincseit tesztelgette, vajon mindegyiket gondosan bezárták-e a tulajdonosok… Nem volt más választása, itt tényleg futni kellett…

A Szénás-kör pedig… Ugye, milyen kedves, csalogató, hétvégi kocogásra ingerlő kis név, a 31 kilométeres táv is olyan mosolygósnak tűnik – nos, Nemmaratonman ismét leírta, milyen a valóság futócipőben…

 

Ti kinek a sportblogját szeretitek olvasni?

Milyen sportcsoportoknak vagytok a tagja?

Ne csak futásról, hanem bármilyen egyéb sportágról, amit bemutatásra érdemesnek találtok, írjatok nekünk!

Leveleiteket várjuk a csupasport@csupasport.hu címre!

S várjuk a futó hölgyek tarkószelfijét is, a legjobbakat be is mutatjuk!

Fussatok, fussatok! Ha meg nem, akkor bármit, de sportoljatok!

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.