Csécsei Zoltán sok kínnal is bizakodik

Sérülése miatt visszafogottabban készül az Ultrabalatonra hazánk legismertebb ultrafutóinak egyike, aki két évig tartotta a 12 órás futópados futás világcsúcsát, de így is megjavítaná legjobb idejét.

Sok nagy tervet fogalmazott meg erre az évre, ezek között mekkora jelentőségű az Ultrabalaton?

Nem akkora, mint amilyen fontosnak szántam – jegyezte meg Csécsei Zoltán, hazánk legismertebb ultrafutóinak egyike, aki két évig tartotta a 12 órás futópados futás világcsúcsát, és tavaly teljesítette a Spartathlont is. – A Spartathlon után egy hónapig betegeskedtem, igazából azóta folyamatosan fájt a jobb térdhajlatom.

Nem hagytam ki emiatt hosszabb időt, de nem tudtam úgy készülni, ahogyan szoktam, ahogyan kellene. Igazából azóta is fáj kicsit, mert semelyik szakember sem találta meg a probléma okát. Mivel öt-hat hete tudok igazán jól edzeni, inkább felhozó versenynek szánom az Ultrabalatont.

Mennyire érzi másként magát, mintha a terveinek megfelelően készülhetett volna?

Normál esetben a verseny előtti időszakban nem azért küzdök, hogy leadjak négy-öt kilót, és ennyire feszült sem lennék, hogy egyáltalán mi lesz velem. Alapvetően nagyon jól akartam futni az Ultrabalatonon. Szerettem volna megnyerni a márciusi balatoni szupermaratonit és az Ultrabalatont, mert ez tudtommal még senkinek sem sikerült, illetve az utóbbi versenyen megközelíteni a pályacsúcsot. Minderről azonban le kellett mondanom.

Holtpontra került?

Januárban nem voltam jó passzban, a sérülés miatt nagyon kilátástalannak éreztem a jövőt, és a kilók is feljöttek rám, de már sokkal optimistább vagyok. Ahhoz képest, hogy januárban még azt hittem, vissza sem térek, és semmi sem lesz a futásomból, most abban bízom, hogy őszre jó állapotba kerülök.

 

 

Mi adott erőt a kilábaláshoz?

Az járt a fejemben, hogy vissza akarok térni a Spartathlonra, mert a tavaly elért idő nem annyira jó, javítani akarok rajta. És persze arra gondoltam, hogy mindent meg kell tennem a folytatásért.

Sikerült megszabadulni a súlyfeleslegtől?

Egy kilóval küzdök még, a szervezetem nagyon ragaszkodik hozzá. Keményen megdolgozom, az étkezésemre is figyelek, de szinte egész nap éhes vagyok. Nagyon nehéz fogyni, mert egy kiló zsír leadásához nyolcezer kalóriás deficitet kell előidézni, ám zsírt csak szénhidrát „jelenlétében” lehet égetni, így összesen tizenegy-tizenkét ezer kalória mínusz szükséges az egy kiló eltüntetéséhez.

A versenyen pedig minden gramm fontos! Ha felvennék egy négykilós hátizsákot, azaz annyi súlyt cipelnék, amennyit már leadtam, akkor az Ultrabalatonon két-három órával később érnék célba.

A verseny előtti időszakban mire kell figyelni? Mik a trükkjei?

Az utolsó két hétben már nem végzek, nem végeztem kemény edzésmunkát, inkább csak futogatok. Szombaton rajtolok, azaz csütörtökig jelentősen megvonom magamtól a szénhidrátot, hogy aztán amit csütörtök este és pénteken magamba töltök, ténylegesen elraktározza a szervezetem. A legutóbbi hosszabb futásaim optimistává tesznek. Eddig kétszer indultam az Ultrabalatonon, egyszer feladtam, másik alkalommal pedig huszonkét és fél óra alatt értem célba. Szeretném megjavítani ezt az eredményt. Ehhez persze jól kell aludni a verseny előtti napokban, és mentálisan is nagyon topon lenni.

(Megjelent a Nemzeti Sport Csupasport mellékletében 2019 májusában.)

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.