ÚJ KÖZEGBEN

ÚJ KÖZEGBEN Dombi Tibor elásott pálinkája

A Debrecen korábbi futballistája 2018 végén átmenetileg leállt a futással, a pihenőt elsősorban a kulináris élvezeteknek szentelte, illetve megtalálta az erdőben elrejtett szíverősítőt.

Rájöttem valamire: fáraszt a pihenő!

Amikor tíz-tizenöt kilométert lefutok egy nap, nem érzem magam annyira tompának, mint most, amikor pihenőt tartottam. A hétköznapokon, amikor edzek, ebéd után ledőlök kicsit – lehet, csak húsz percre, de az is kell –, aztán ha megtartottuk a gyerekeknek az edzést, hazaérek, olvasok, tévézem kicsit, de gyakran tízkor már alszom – reggel korán kelek, és indulok futni. Ezt a napirendet szeretem, de most nincs napközben pihi, este későn fekszem, és hiába nem kelek korán, hiába nem futok – fáradtnak érzem magam. Na mindegy, elkezdődött az év, és szép lassan visszatérek a szokott ritmusba; tizenöt kilométert lenyomtam, és miért tagadjam, nem esett jól!

A két ünnep között nem sokat mozogtam, igaz, a Paripa Csárda-túránkat most is megcsináltuk. Hogy mi az? Fejes Tamással, a Tankcsapda dobosával évek óta eljárunk ilyenkor egy jót enni, aztán kitaláltuk, menjünk gyalog – az nagyjából tizenhét kilométer séta. Olyanok lettünk, mint Forrest Gump, az idők során egyre többen csatlakoztak hozzánk.

Hülyéskedünk közben, egy üveg pálinkát elásunk az erdőben, és egy évvel később meg kell találnunk, hogy aztán ismét elrejtsünk egyet, amelyet majd 2019 végén kell kiásni – ha nem találjuk meg, így jártunk. Azért eddig mindig előkerült…

Ezen kívül Zakopanéban jártam. Ott voltam év végén, sokat szánkóztam, is alighogy hazajöttem, ott leesett a nagy hó, vagyis néhány nappal később a lavinaveszély miatt el sem hagyhattam volna a szálláshelyünket. Továbbra is járok az A-licences edzői tanfolyamra, nemrég egymásnak tartottunk próbaedzést. Jó volt egy kicsit újra futballistaként mozogni a pályán, akkor is éreztem, hiányzik már a mozgás – de mondom, vége a pihenőnek.

Tudom, az első néhány futásban még nincs sok öröm, de ez ezzel jár. Hamarosan visszazökkenek a megszokott ritmusba. Amióta rendszeresen futok, írom a megtett távokat is: 2017-ben 1781 kilométer jött össze, tavaly 2534 – ez azért nem rossz, ugye? Ha nincs a decemberi pihenő – amire persze szüksége van a szervezetnek – 2600 is összejöhetett volna, és az annyi, mintha Debrecenből Lisszabonig futottam volna. Sebaj, az idén meglesz a 2600 kilométer, és remélem, az erdőben elásott pálinka is.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.