„Édesapám asztalitenisz-versenyző a mai napig, nagymamám testnevelő tanárként dolgozott, így a családban természetes jelenség, ha valaki sportol. Örökmozgó gyerekként szüleim különböző szabadidős tevékenységekkel próbálták lekötni az energiáimat” – kezdi sportpályafutásának történetét Baranyi Zsuzsanna, a Plandurance legújabb futóedzője, akit szülei biciklistáborba küldtek, görkorizott, korcsolyázott, röplabdázott, pingpongozott, teniszezett.
Atlétikai versenyeken vett részt, kipróbálta magát a ritmikus sportgimnasztika világában is, végül tízévesen a kosárlabdázás ragadta magával és azóta sem ereszti. De a kosarazás természetes velejárójaként a futás is a mindennapi élete részévé vált.
„Kardioedzésként versenyekre jártunk a csapattal, így felnőttként egyértelmű volt, hogy a futást beépítem ismét az életembe, amikor 12 év után abbahagytam a kosárlabdázást, és elkezdtem érezni a mozgás hiányából fakadó űrt.”
Mint mondja, a versenyekre azért volt szüksége, mert ezzel motiválta magát a rendszeres testmozgásra. Sokáig edző nélkül készült, rendszertelenül, többhetes, hónapos kihagyásokkal, amik sérülésekhez vezettek a nem megfelelő edzésmennyiség és -intenzitás miatt.
„Azt vettem észre, szépen lassan átalakult a futáshoz való kapcsolatom. Már nem eszközként tekintettem rá, ami segíthet a diétában, az edzés már nem nyűg, amit egy adott versenyre való felkészülés során illik elvégezni – mondta Baranyi Zsuzsanna. – Maga a futósport természetesen eredménycentrikus. Minden futó próbál fejlődni, egymást pedig az eredményeik alapján ítélik meg.”
Az eredménynek azonban van egy másik dimenziója, ami befelé fontos, kifelé viszont nem feltétlen látszik: a boldogság. A futás életmóddá vált Zsuzsánál, az edzések boldogsággal töltik el, egy-egy verseny pedig csak az edzések megkoronázása – vallja Lőrincz Olivér tanítványa.
A hobbiból pedig idővel munka lett, így a családi hagyományt folytatva Zsuzsi is a sportban találta meg hivatását, amire nagymamája a legbüszkébb, akinek könnybe lábadt a szeme, amikor megtudta, hogy unokájából futóedző lett.
„Edzőnek lenni nem önmagunkról szól, nem arról, hogy milyen pengék vagyunk – fogalmazott. – Edzőnek lenni háttérszerep, ami a személyiségemhez is remekül passzol. A sportolók eredménye, sőt, szélesebben szemlélve a sportolók öröme a prioritás nálam. Annyira gyönyörű és komplex tudomány az edzéstervezés, megannyi apró szeletből tevődik össze, egy véget nem érő tanulás.”
A puszta érdeklődés el nem múló érzéssé változott, erről a szenvedélyről ismerte fel, hogy megtalálta a hivatását. Ő is látja maga körül a futótársadalomban, hogy nagyon széles „medencévé” alakult a futóedzők világa, látja a trendet, de hisz benne, hogy húsz év múlva is itt lesz a háttérben, és segíthet az embereknek.
„Összetett szakma az edzősködés. Azt vallom, minden tanítvány megtalálhatja a személyiségéhez leginkább passzoló edzőt.”
Az online módszer előnyös és praktikus
„A futás olyan sportág, amely nem követeli meg, hogy egy edző minden foglalkozáson aktívan részt vegyen. Az edzésmonitorozás, telefonos konzultációk, edzésterv-újratervezés során is kialakulhat szoros kapcsolat egymás között. Ezeken felül a havi közösségi futások, illetve az edzőtáborok mélyítik az edző-tanítvány kapcsolatot, amely számomra olyan, mint egy Formula–1-es pilóta és csapata közötti viszony. Bizalmi kötelék, amelyet erősíthet az edző szakmai hozzáértése, hogy a tanítvány a felkészülés során minden kérdésben fenntartás nélkül hagyatkozhat edzője tanácsaira. Mert lehet valaki akármilyen jó sofőr, szüksége van egy navigátorra, egy csapatra, aki kihozza belőle a legjobbat! A tanítványaim ilyenek, teljes mértékben betartják az edzéstervet, amit kapnak, mert bíznak bennem.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
