Extrém nehézség, gyönyörű környezet

Idén tizenharmadik alkalommal rendezték meg a kutyás futás nem hivatalos világbajnokságát, a Trophé des Montagnes-t, amelyen részt vett Lesi Zoltán és kutyája, Runy is.

Korábban már írtunk a magyar ultrafutó és a border collie sikereiről, most az augusztusban megrendezett kilencnapos versenyről mesélt Lesi Zoltán.

„A TDM a legnagyobb hagyományokkal rendelkező canicross verseny a Francia-Alpokban – kezdte élménybeszámolóját a kecskeméti származású futó, aki három éve vett részt először a megméretésen. – A világ legnehezebb és legextrémebb versenyének is tartják, mert kilenc nap alatt tíz futamot kell teljesíteni a párosoknak, a canicross versenyeken megszokottaktól eltérő, sokkal nehezebb, technikásabb, szintes magashegyi körülmények között.

Eddig két magyar páros teljesítette a versenyt: kétezertizenhatban mi voltunk az elsők, tavaly csatlakozott hozzánk Zalud Jenna Boszi nevű kutyájával.

Idén csak mi álltunk magyar színekben rajthoz, és nagy boldogsággal tölt el, hogy sikerült megismételni a tavalyi jó szereplést. Mindkétszer korcsoportunk hatodik helyén végeztünk Runyval, összetettben pedig huszonnegyedikek lettünk a háromszáz induló között.”

A verseny nehézségét az adja többek közt, hogy a tíz futamot négy különböző helyszínen rendezik. A kijelölt pályák hosszúsága és nehézsége miatt lehetőség van két kutyával nevezni és felváltva indulni, de rengeteg páros, köztük Lesi Zoltánék is ugyanabban az összeállításban futottak minden futamon.

A kutyáknak is kell a regeneráció

„A masszázs, különösen a combok és a talpak masszírozása mindenképpen hasznos, de Runy nem nagyon engedi magát nyomkodni, így ezt csak ügyesen, simogatás közben próbáljuk alkalmazni. Futamok között regeneráció szempontjából a kiadós kalóriapótlás és a sétás átmozgatások is fontosak. Lényeges még, hogy a kutyák lábait, főként a mancsokat rendszeresen ellenőrizzük, főleg a köves talajon zajló versenyek után” – mondta Lesi Zoltán.

„Idén szerettem volna az első húszban végezni, ezért előtte Runyval többet edzettünk kemény hegyi környezetben. Úgy éreztem, ez az egyik gyengénk, és bár nem sikerült a húszba kerülni, elégedett lehetek. Egyik alapelvem, hogy a versenyeken a helyezés másoktól is függ, míg saját teljesítményünk csak tőlünk, ezért arra kell összpontosítani. Az élmezőnyre jellemző ebben a sportágban is, hogy évről évre egyre erősebb, s ez idén különösen megmutatkozott, mivel a mezőny eleje lényegesen gyorsabb volt, mint tavaly.”

A résztvevők legalább egyesztendős kutyákkal versenyezhetnek – minden másban, méretben, nemben és fajtában semmilyen megkötés nincs.

„Éppen azt szeretem legjobban ebben a sportban, hogy szinte minden fajta kutyával űzhető. Persze eredményesen szerepelni és az élmezőnyben végezni jellemzően csak a kifejezetten erre a célra tenyésztett ebekkel lehet.

Kor tekintetében nem ritka a tízévesnél idősebb kutya. Runy nyolcesztendős, teljesen egészséges, így remélem, még jó néhány évig futhatunk együtt.

Nekem még három év után is sok újat ad ez a különleges megméretés, részben extrém nehézsége, részben pedig a gyönyörű környezet miatt. Mindig találunk Runyval valamilyen csodálatos új részletet, és a nehézségeknek hála sikerül a gyengeségeimmel is szembesülni.”

Orvosi felügyelet és szigorú pályabírók

Naponta három és kilenc kilométer közötti távokat kellett leküzdeniük a párosoknak. A kutyáknak szigorú ellenőrzésen kell átesniük a rajtot megelőzően, ahol a kötelező védőoltások mellett az átfogó orvosi vizsgálat során mozgás közben is megfigyelik őket. Az állatorvosok egyébként a pálya szélén végig jelen vannak a futamok alatt, s azonnal jelzik, ha valamilyen problémát észlelnek. A kihelyezett frissítőpontokon a nagyobb vizes edényekbe a kutyák befekhetnek, ez nyilván néhány perces időveszteséggel járhat, ezért a versenybírók figyelik, ha a kutya szeretne megállni, de a gazdája nem engedi – ez esetben időbüntetésre számíthat.

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.