Ha nem tudsz futni, kocogj, sőt, sétálj!

Juttatások, motivációs beszéd, válogatottság, a csapat felépítése: Nagy Katalint kérdeztük arról, mit kell tudni az amerikai hosszútávfutó-válogatott mindennapjairól.

Hogyan képzeljünk el egy hosszútávfutó-válogatott tagjainak életét? Pláne egy teljesen más közegben? Nagy Katalin, a magyar származású ultrafutó, az Egyesült Államok 24 órás csapatának tagja adott bepillantást a kulisszák mögé.

A CSAPAT FELÉPÍTÉSE. Mindenki a saját módszereivel edz. Nincs külön szakmai felügyelő, viszont több ember segíti a csapatot, aminek leginkább a világbajnokság miatt van jelentősége. A segítők is hétköznapi emberek, akik munka mellett vállalják a feladatot. Van egy irányító emberünk, csapatkapitányunk, akihez bármikor fordulhatunk, ha problémánk lenne, ő intézi a világbajnokság körüli tennivalókat. Aztán van egy orvosunk, aki magyar származású. Négyéves korában költözött a családjával Amerikába, érti a magyart, de nem nagyon beszéli. Minden világbajnokságon jelen van.

Szoktam neki írni minden alkalommal, ha új vitamint kezdek szedni, a biztonság kedvéért kikérem a véleményét. Mindig naprakész a doppinglistával kapcsolatban!

VÁLOGATOTTSÁG. Egyre nehezebb bekerülni a csapatba, a kvalifikációs szint nagyon magasan van. Most például a hatodik női futó 243 kilométert futott. De még mindig tartanak a kvalifikációs versenyek, vagyis ha valaki be akar még kerülni, annak több mint 243 kilométert kell futnia a 24 óra alatt.

A FUTÓK KAPCSOLATA. A versenynaptár tervezésében nincs megszorítás, mindenki ott indulhat, ahol szeretne. A csapat tagjai viszont nem gyakran találkoznak. Ha szerencsénk van, néha összefutunk egy-két versenyen, de nem jellemző. A futás mellett mindenki dolgozik, van olyan, akinek családja, gyerekei vannak, és nagyok a távolságok is.

Nehéz összehozni olyan időpontot, amely mindenkinek megfelelő lenne. Ennek ellenére jóban vagyunk, segítjük, buzdítjuk egymást. A világbajnokságon az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elvet követjük.

A BUZDÍTÁS. Csapatkapitányunk, Howard Nippert motivációs beszédei legendásak. A vb előtti este összehívja a csapatot, és csak ő beszél. Sokáig. Azután a bizonyos egy óra után már úgy érzed, hogy rögtön futni akarsz… Sok gondolatot őrzök tőle, amelyeket a hétköznapokban is elő szoktam venni. A legutóbbi világbajnokság előtti beszédében leginkább ez fogott meg: „A kilométerekért jöttünk! Ha nem tudsz futni, kocogj! Ha az se megy, sétálj! De kellenek a kilométerek! Nem hagyunk senkit sem meghalni a pályán, de nem félünk közel kerülni hozzá!” Előfordult, hogy kiemelte, azért vagyunk itt, mert ebben a sportban mi vagyunk a legjobbak az egész országon, és ez óriási felelősség. Vagy egy másik: „Fájni fog, igen! De mondok valamit! Másnap sokkal jobban fog fájni, ha a versenyen nem teszel meg mindent!” Igen, ilyenkor muszáj a legjobb formánkat hozni: „Fuss úgy, hogy nincs több lehetőséged! Itt és most tudsz bizonyítani! Nem holnap, nem jövőre! Itt és most!” Persze Nippert nem mindig ilyen komoly, nagyon vicces volt például, amikor kitért a ruházatra. Azt mondta, sokan panaszkodunk a rövidnadrágok miatt, de ő mutat valamit. És a kosarasnadrágját felhúzta hónaljig. Hát, igen, tényleg lehetne rosszabb is…

A JUTTATÁSOK. Fizetést nem kapunk. Ha kvalifikálsz a világbajnoki csapatba, megkapod a mezt, ami az olimpikonok szettje, és a verseny után megtarthatod. Fizetik a repülőjegyet, plusz azt, amit a versenyen fogyasztasz. A környezetemben nem ismerek olyan futót, aki csak az ultrafutásból meg tudna élni, még itt, Amerikában sem. Az országos tévékben, rádiókban nem vagyunk jelen, de ez engem egyáltalán nem zavar.

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.