Szakszemmel

Mennyi idő kell a futók szintlépéséhez?

Minden (hobbi)futó életében eljön a pillanat, akár többször is, amikor a megszokott táv már nem elég, többre van szükség. Ekkor lehet feljebb lépni. Szakértőnk elmondja, hogyan.

Három kilométer, öt kilométer, 20-30 perc kocogás, futás.

Gyakorlatilag mindenki így kezdi, aki a nulláról vág bele a futásba. Aztán ha megszereti, és fél óra alatt simán megvan az öt kilométer, no meg a megfelelő elhivatottság, akkor lehet tervezgetni a lépéseket egyre feljebb és feljebb. Persze próbálhatunk gyorsulni is, de az a kor előrehaladtával egyre nehezebb, no meg nem is lehet a végtelenségig száguldozni.

„Tíz kilométerről fellépni a félmaratonig, nos, ehhez fél-egy év munkára van szükség – kezdte szakértőnk, Lőrincz Olivér, a Fuss te is akadémia vezetőedzője. – A félmaratoni után még egy év a maratoni táv, onnan fel lehet ugrani a következő fél-egy év alatt ötven kilométerre, a száz kilométer viszont újabb évet igényel. Ráadásul az sem mindegy, hogy milyen eredménnyel teljesítsük ezeket a távokat.

Azt gondolom, ha valaki végigmegy egy maratonin, lehetőleg ne sétáljon időnként, hanem fusson végig, és ha nem képes négy-négy és fél óra alatt teljesíteni, akkor nem feltétlenül kell rajthoz állnia.

Nincs még kész a szervezete erre a feladatra. Ezzel nem akarom lenézni, aki lassabban teljesíti a maratonit, csak a nyers, szakmai érveket nézve okosabb, ha készül még fél évet vagy egy évet.”

A négy és fél órás maratonihoz 6:20 perc/kilométeres átlagtempó szükséges (ebben az esetben egyébként négy percünk marad az utolsó 195 méterre), szóval ha megfelelő sebességgel haladunk, az utolsó tíz kilométerbe még egy kicsit bele lehet sétálni. Persze ha a rendezők, mondjuk, öt óra negyven percben határozzák meg a limitidőt, akkor bőven van még tartalék ebben, de Lőrincz Olivér hangsúlyozta, aki futott már öt és fél órás, illetve négyórás maratonit, az pontosan tudja, mekkora a különbség.

„A két óra tíz perces maratoni más világ, az már elitszint, de a négy-négy és fél óra teljesen jó – folytatta Lőrincz Olivér, majd kitért még egy érdekességre. – Manapság ott tartunk, hogy öt másodperc alatt megvehetsz bármit, amire szükséged van, a futással viszont más a helyzet.

Néhány hét alatt nem lehet nagyon fejlődni, idő kell a szervezetnek is, hogy reagáljon a terhelésre: általában nyolc hét szükséges, hogy kézzel fogható eredményt érjünk el.

A futásnál nem lehet instant sikert venni. Nem olyan, mint egy autó, amit megveszel, ha van rá pénzed. De addig jó, amíg ez így van, ettől szép a sport. Akaraterő, energiabefektetés és türelem. Sok olyan futóval találkozom, akik kevésbé tudatosak: például két éve futnak, és már ott állnak az Ultrabalaton rajtjánál, aztán nem tudják teljesíteni a távot, hamar kiégnek, szétesnek, és ki is kopnak a futók világából. Csak meg kell nézni, hogy a legjobb ultrafutók hány éve futnak!”

A szakember hozzátette, a futósport legnagyobb szépsége a szabadság. Kimegy az ember, és annyit fut, amennyi csak jólesik neki. Persze így is elkerülhetetlen a hullámvölgy, esetleg tévutak is nehezíthetik az életet; szóval nagyobb célok esetén nagy segítséget nyújthat, irányt mutathat egy edző, aki a futóval dolgozik.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.