Ez az év semmilyen tekintetben nem alakult úgy, ahogyan azt az ember eltervezte, s csak reménykedni tudunk, hogy 2021-nek csak az eleje folytatódik hasonlóképpen. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer mindenki maszkban járkál, s ehhez annyira hozzá lehet szokni, hogy már észre sem veszem, rajtam van olyankor is, amikor semmi értelme és szinte nevetséges. Nincsenek normális programok, szabályok mondják meg, mikor hova lehet menni, rengeteg mindent online intézünk. Állandóan fertőtlenítünk, már nemcsak mosogatáshoz veszek fel gumikesztyűt, hanem bevásárláskor is. A gyerekeim online tanulnak, online vizsgáznak, s a kisebbik online játszik a haverjaival. Hozzá kellett szokni, hogy anyukámat maximum egy-két másodpercre ölelem meg, egyébként pedig maszkban, gumikesztyűben ülök tőle két méter távolságban, s úgy beszélgetünk. Elkeserítő az egész…
Azonban pandémia ide vagy oda, legyen szitáló köd, netán hideg vagy esős idő korai sötétedéssel, a futókat nem lehet kizökkenteni, és a nehézségek ellenére is nekiindulnak.
Talán a futás az, amiben nem érzem a korlátozást (a versenyeket leszámítva, de én ritkán indulok). Ugyanazokat a kedvenc ruháimat veszem fel, amit szoktam, ugyanazt a csősálat húzom az arcom elé a hideg miatt, amit tavaly is, és ugyanazokat a helyeket futom meg, amit korábban. Hallgatom a zenéimet, kocogok, futok, ahogy jólesik. Fura, de a monotonitás korábban nagyon tudott zavarni, most pedig mintha éppen ezt igényelném. A szigorítások meghosszabbításával az edzőtermeket még mindig nem látogathatjuk, így más mozgás nem is marad egyelőre, mint a futás. Ez van, ezt kell szeretni. De hát szeretjük is, nincs ezzel gond. A ködös utcák, az erdő csodás ilyenkor! Elkapni egy napfelkeltét vagy épp napnyugtát sportolás közben, igazi feltöltődést jelent.
Szóval mi, futók örülhetünk, hogy van valami, ami megmaradt olyannak, mint korábban volt.
GYG-TEREPFUTÁSAI (blog)
A szerző, Györgyi Gábor ámulatba ejtő helyeken futott, legutóbb az olasz Alpokban találta magának az útvonalat, az Ortler High Mountain Trail 119 kilométeres távját, 8126 méter szintemelkedéssel. Minderről oly szerénységgel ír, mintha egy sima hétvégi kocogásról lenne szó: 38 óra 28 perc alatt teljesítette segítő nélkül a lenyűgöző kihívást, érdemes nemcsak a szöveget elolvasni, hanem a gyönyörű fotókat és a videót is megnézni!
A mozgóképekből még inkább átjön az útvonal nehézsége, különösen a 13. perc körül, amikor is éjszaka a gleccseren kellett Gábornak átjutnia…
FUTNIMENTEM.HU
Evetovics-Balla Hajnalka mostanság nincs valami jó hangulatban, kicsit összekuszálódtak a részletek, és így az edzések sem úgy mennek, ahogyan ő azt szeretné. Ez nyilván átmeneti időszak, és szerencsére azért történnek jó dolgok is, amikből lehet töltekezni!
MINTHAELNEL.WORDPRESS.COM
Ebben a ködös, hideg időszakban is varázslatos terepen futni, bizonyítja ezt a bejegyzés, illetve az útközben készült fotók is. Az útvonal a Pilisben a Kevélyeken vezetett: 23 kilométert futott a szerző, 800 méter szintemelkedéssel, három óra leforgása alatt. Mivel utána sikerült elkerülni a megfagyást, egész remek kis program lehetett!
ZERGETALPAK (Facebook)
A bejegyzés a WTF L-szakaszának (19 kilométer) teljesítéséről szól, a szervezők a helyzetre való tekintettel ezt a versenyt átszervezték instant kihívássá, így eloszlottak az indulók a megadott pár nap alatt.
A MAGAM ÚTJÁT FUTOM (Facebook)
A bejegyzés szintén WTF-beszámoló, csak épp az M-szakaszról, ami tíz kilométer futást jelent terepen. A szerző mostanság kizárólag esőben indul útnak, most sem volt ez másként, sőt a csúszósabb változatból is kijutott nekik, hiszen ónos eső is nehezítette a haladást. A végén megkapták a jól megérdemelt érmet és palacsintát is!
GYEREFUTNI.BLOG.HU
Korábban már boncolgatta az edzőkérdést Krátky Egon, azonban most arra kérte a csoportjában levőket, ők válaszoljanak arra a kérdésre, miért is van szükségük edzőre.
A kommentekből leszűrhető a lényeg, gyakorlatilag az összes indokot megemlítik, ami miatt érdemes edzővel dolgozni.
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?
Virtuális kihívások a jó ügyekért
Versenyek híján a virtuális futások nagyon népszerűek, és sok szervező összeköti a teljesítéseket valamilyen jótékony céllal is. Így nem csak éremért futhatunk öncélúan, de segíthetünk is az éppen támogatott szervezetnek, személyeknek. Természetesen mindezt megtehetnénk virtuális futás nélkül is, de így, a szép éremmel és a jó futás élményével, valamint azzal a tudattal leszünk gazdagabbak, hogy segítettünk másoknak. Beálltam azon kezdeményezés mögé, amely az Országos Mentőszolgálat Alapítványát támogatja, s a jótékonyság mellett a teljesítők kézzel festett éremmel lesznek gazdagabbak. E jótékony célú futóesemény kapcsán biztosan tudható, hogy jó helyre megy minden fillér, és a mentőszolgálat szakemberei nemcsak a koronavírus-járvány, de az ünnepek közeledte miatt is erejükön felül teljesítenek a mindennapokban. Ezért szeretnénk most mi adni nekik valamit, támogatni őket a folytonos küzdelemben, amit értünk tesznek.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
