Tippek és tanácsok kezdő hegymászóknak

Bár elsőre annak tűnhet, valójában egyáltalán nem nehéz a hazai túrázás nyújtotta élmények után belépni a magashegyek világába. Szükség van persze új ismeretekre, felszerelésre, és nem árt, ha a felkészülést is kicsit intenzívebbé tesszük. De a szépség és a kaland kárpótol mindenért.

Kiránduláshoz tökéletes hely Magyarország, ahol rengeteg útvonal és látnivaló akad. A hegymászás előszobájának számító magashegyi túrázás viszont az ország földrajzi adottságai miatt kimarad a kínálatból. Persze ettől még nagyon népszerű, már csak azért is, mert könnyen megközelíthető a szlovák Magas-Tátra, az osztrák és szlovén Alpok, vagy az erdélyi havasok, ahol gond nélkül lehet hódolni az új hobbinak.

Ahhoz, hogy magasabb területre, esetleg az örök hó birodalmába merészkedjünk, a szándék a legfontosabb. Mert ha az megvan, nem ütközhetünk leküzdhetetlen akadályokba. Néhány tényt azért nem árt szem előtt tartani, mivel fontos, hogy idővel ugyanolyan magabiztossá váljunk a hegyek között is, mint az erdőben. Ám ehhez rutinná kell válnia a felkészülésnek, továbbá automatikussá annak, hogy kérdés nélkül tudjuk, mire kell a hegyek között figyelnünk.

Vasalt utak: csak a képességnek megfelelőt!

A magashegyi túrázás különleges része a via ferrata vagy Klettersteig is – magyarul a „vasalt utak” kifejezést használjuk –, amely már közelebb áll a sziklamászáshoz, ezért testben és lélekben is kiválóan felkészít a hegymászásra. A via ferrata fémkapaszkodókkal, létrákkal, kábelekkel biztosított sziklautakat jelent, amelyeken nagy odafigyelés mellett teljes biztonsággal közlekedhetünk. Külön felszerelés kell hozzá, és jó hír, hogy már Magyarországon is kipróbálható. Az indulás előtt nagyon figyeljünk az útvonal fokozatára, mert a via ferrata esetében fokozottan érvényes a hegymászószabály: a képességeidnek megfelelő utat válassz!

TŰZKERESZTSÉG. Bármennyire is vonzóak a havas csúcsok, könnyebb terepen kell kezdeni, mert a magashegyi hegymászáshoz főképp tapasztalatra van szükség. Az első néhány alkalommal érdemes kinézni a Magas-Tátra valamelyik 2400 méter körüli, könnyen megmászható csúcsát – mint a Kriván (2495 m), a Nagyszalóki-csúcs (2452 m), valamint a Kapor-csúcs (2363 m) –, és ezután következhet a Tengerszem-csúcs (2503 m), amelynek kopár sziklái már a magashegyi túrázás közvetlen küszöbét jelentik.

A Kapor-csúcs

Ezekben a csúcsokban nemcsak az a jó, hogy szép időben gyönyörű róluk a kilátás, hanem megtapasztalhatjuk, erőnlét tekintetében mennyire más egy sima kiránduláshoz képest, továbbá felmérhetjük, mennyivel vesz ki belőlünk többet a megméretés. Nem kell aggódnunk a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) legendásan szigorú ellenőrei miatt sem, mert ezek a hegycsúcsok jelzett turistautakon is elérhetők.

A SZERVEZET REAGÁLÁSA. Biztosan több energiát vesz ki belőlünk, amikor egy átlagos magashegyi túra alatt is több mint ezer méter szintkülönbséget kell leküzdenünk. Ez esetben kiderülhet, szervezetünk hogyan reagál fent, jelentkeznek-e a magashegyi betegség főbb tünetei, a szédülés, a hányinger, a szapora légzés, a fulladás, a szívdobogás vagy a fejfájás. De ne aggódjunk, ha valamelyik tünet jelentkezik.

Azt majd csak akkor kell, ha nem múlik el. A gyógymód ilyenkor az, ha lejjebb megyünk. Ami az erőnlétet illeti: nem rossz kiindulási alap, ha már kellően fittek vagyunk a hosszabb kirándulásokhoz, és évente háromszor-négyszer is legalább harminc kilométeres teljesítménytúrákon veszünk részt. Ennél jobb edzéstervet egyébként kitalálni sem lehet, ezért ha addig nem próbáltuk ki, feltétlenül tegyük meg.

A HÁROMEZRES HATÁR. Magashegyi környezetben egészen más értelmet nyer az „emelkedő” kifejezés. Már csak ezért is érdemes a tervezett utazás előtt egy-két hónappal egy kicsit intenzívebb felkészülési időszakot tartani, s több futással vagy biciklizéssel hozzászoktatni az izmainkat, illetve az ízületeinket az új kihíváshoz. Esetleg egy-két túrát is közbe lehet iktatni Magyarországon. Ha az első szezonban túl vagyunk a tátrai barangolásainkon, akkor megérett az idő arra, hogy célba vegyük az Alpok háromezer méter feletti csúcsait.

Bár azt mondják, a hegyek ötezer méter felett változnak meg – akkor érezni csak igazán a magashegyi körülményeket –, már a háromezer méter leküzdése is jelentős lépés. E fölött az ember érzi, hogy más világba csöppent, ahol nincsenek erdők, állatok, kijelölt ösvények, csak csend, felhő, szikla, hó és gleccserek.

S persze más szabályok is érvényesek, mint lent. Legelőször is fontos a társak kiválasztása, mert a felkészültségük ugyanolyan lényeges, mint a miénk. Ha úgy tetszik, rájuk kell bíznunk az életünket.

Jelentősebb felszerelésre is szükség van, például egy magashegyi, kemény talpú bakancsra, amelyre rá lehet csatolni a hágóvasat. Meg kell tanulni a kötéltechnikát és a jégcsákány kezelését. Ez nem ördöngösség, nélküle azonban veszélyessé válhat egy sima gleccserjárás, vagy egy háromezer méter feletti gerinctúra is. Ezért ajánlatos elvégezni valamelyik hegymászóklub téli magashegyi tanfolyamát, ahol pár hónap alatt megszerezhetjük a szükséges elméleti és gyakorlati tudást.

SOSEM LÁTOTT KIHÍVÁSOK. Erre nemcsak azért van szükség, hogy biztonsággal léphessünk a magasabb területre, hanem mert ott olyan új kihívások várnak ránk, amelyekkel addig nem találkoztunk. Ilyen a gleccser, amely elsőre nem tűnik veszélyesnek, pedig nagyon is az, tele láthatatlan hasadékokkal, amelyekre figyelni kell – és jól tudni, hogy mi a teendő, ha beleszakadtunk vagy beleestünk. Hozzá kell szoknunk a kitettség érzéséhez is, amely a gerinceken és a csúcsokon gyakori útitárs. Ám ahogy nő a tapasztalat, úgy csökken a tériszony.

A magasabb túrákkal kacérkodók figyelmébe a következőket ajánljuk még:

  • Mindig alaposan térképezzük fel előre a kinézett útvonalat.
  • Napokkal korábban figyeljük az időjárási előrejelzéseket.
  • Készüljünk arra, hogy a látási viszonyok gyorsan változhatnak.
  • Bár magasba készülünk, a napkrémet sose felejtsük otthon.
  • A kőhullások vagy a csúszós utak rengeteg kellemetlenséget okozhatnak.

Indulásnak tökéletes

Triglav, Szlovénia, 2864 méter
Menedékház/szállás: Triglavski dom (2515 m), onnan fél óra a csúcs. Kitett, sziklás, de jól biztosított útvonal. A Triglav a Júliai Alpok legmagasabb csúcsa, amit állítólag minden szlovén szeretne egyszer megmászni.

Ankogel, Ausztria, 3246 méter
Menedékház/szállás: Hannover-ház (2565 m), ahonnan a csúcs három óra. A csúcsrégióban könnyű sziklamászás vár minket, de az sem nehéz, végig tartható a kényelmes tempó, ideális első háromezres hegycsúcsnak.

Grossvenediger, Ausztria 3662 méter
Menedékház/szállás: Defregger-ház (2962 m), a csúcs innen két és fél óra. Mivel ez egy nagy gleccsertúra, kötél, hágóvas és jégcsákány kell, hasadékokra vigyázni! Gyönyörű és népszerű útvonal, nyáron számoljunk azzal, hogy sokan lesznek.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Megjelent a Terepsportok magazinban 2018-ban

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.