Az Annapurna majdnem elfeledett hősei

A franciák történelmet írtak 1950-ben, amikor elsőként jutottak fel a 8091 méteres csúcsra, de az expedíció csak a hazatérés után vált érdekessé, mert kiderültek a vezető önzései és intrikái.

Már a 19. század végén megjelent a nyolcezresek megmászásnak igénye, nem sokkal az után, hogy a nyugati ember Ázsiában járva egyáltalán tudomást szerzett létezésükről. Az első próbálkozások tragédiái után a nagyobb expedíciókat a két világháború között kezdték el szervezni, de csak a második világháború után vált realitássá.

A helyiek szentként kezelték ezeket a hegyeket, és eszük ágában sem volt felmászni, ezért a vállalkozások szervezésében az európai országok jártak élen, s minden hagyományos hegymászó nemzetnek meglett a „saját nyolcezrese”, amelyet igyekezett meghódítani. A briteknek a 8850 méteres Mount Everest, az olaszoknak a 8611 méteres K2, a németeknek a 8126 méteres Nanga Parbat, a franciáknak pedig a 8091 méter magas Annapurna.

A franciák 1950-ben indítottak egy újabb csapatot az Annapurnára, soraikban a korabeli legjobb alpinistákkal (Louis Lachenal, Lionel Terray, Gaston Rébuffat), az akkori legmodernebb felszereléssel.

Az expedíció vezetője, Maurice Herzog tapasztalt, de alapvetően amatőr mászó volt, akit csak egyéni sikere hajtott, a csapatmunka fogalmát lexikonból sem ismerte. Leginkább egocentrikus és autoriter egyéniségével tűnt ki a csapatból, amely nehezen viselte ellentmondást nem tűrő és önző irányítási stílusát.

Ugyanakkor Herzog magát sem kímélte, mindent megtett a siker érdekében, és 1950. június 3-án Lachenallal együtt feljutott a csúcsra. Történelmet írtak, de súlyos árat fizettek érte, mert elfagyott az orruk, arcuk, illetve kéz- és lábujjaik, amelyeket Európába visszatérve amputáltak.

 

Maurice Herzog és társai 1950 nyarán jutottak fel az Annapurna tetejére

 

„Legyőztük az Annapurnát, az első nyolcezer méteren felüli csúcsot. De milyen áron?”

– írja könyvében Lionel Terray, a csapat legerősebb mászója. Már a cím is sokat sejtet: „A hasztalanság hódítói”. A küzdelem hősiességét és a vállalkozás jelentőségét senki sem kérdőjelezte meg, az expedíció utóélete mégis nagy vihart kavart, a következő években ugyanis az egész világot körbehaknizó Herzog igyekezett minden fórumon kisajátítani a sikert és elhallgattatni az expedíció valódi hőseit, a társait.

Herzog 1951-ben megjelent Annapurna című könyvét negyven nyelvre fordították le, és világszerte tizenkétmillió példányban kelt el. Amikor azonban 1955-ben, Louis Lachenal halála után igyekezett eltüntetni a jellemzően őt bíráló részeket az elhunyt kiadásra váró kéziratából, kiderült, igencsak sántít barokkosan túlzó, saját hősiességét előtérbe állító története.

Az igazság az, hogy csapat nélkül Herzog sosem ért volna fel a csúcsra. Terray ugyanis kétszer lemondott a csúcs meghódításáról, hogy segítsen a többieknek, Lachenal kitette magát a fagyásnak, ezzel feláldozta lábait, hogy ne hagyja magára az erőszakos Herzogot, Terry és Rébuffat pedig hóvakságot kapott, amikor szemüvegüket hátrahagyva előresiettek társaik lementése miatt.

 

A dicsőségért súlyos árat fizetett a francia hegymászó.

 

Ennek ellenére Herzog sport- és ifjúságügyi államtitkár, Chamonix polgármestere, Haute-Savoie megye jobboldali képviselője volt, több vállalkozást irányított; a nyolcvanas években a Mont Blanc alatt futó alagút igazgatója volt, 1995-től a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tiszteletbeli tagja, 2012. január 1-jén pedig megkapta a legmagasabb francia állami elismerést, a Becsületrend nagykeresztjét.

Az Annapurna első megmászása egyszerre volt hősies és drámai, illetve inkább volt a harsány vezető mellett elvégzett csendes csapatmunka, mint személyes dicsőség.

 

Az Annapurna magyar megmászása

Magyar hegymászó először 2012-ben próbálkozott az Annapurna 8091 méteres csúcsának elérésével: a Magyarok a világ nyolcezresein expedíciós sorozat keretében Horváth Tibor és Erőss Zsolt – aki akkor már lábprotézissel mászott – kísérelte meg a feljutást. A csúcstámadás során tragédia történt, az útvonal legveszélyesebb szakaszán a visszaforduló Horváth Tibort elsodorta egy jéglavina. Erőss Zsolt 7150 méteren fordult vissza, és meggyötörten érkezett vissza az alaptáborba. Az első magyar állampolgár, Klein Dávid 2016. május 1-jén érte el a csúcsot.

 

Ezek is érdekelhetnek

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon!

AJÁNLÓ

Friss

Az érettségi miatt kihagyja az Eb-t, de a világbajnokságon nagy céljai vannak
Videók segítségül a Kinizsi Százas teljesítéséhez
Dilemmázik, melyiket erőltesse: az aszfalt az elsődleges, de terepen eredményesebb
Sportfesztiválok jönnek a diáksportban
A kínai nagy faltól az Antarktiszig: versenyek, élmények hét kontinensen

Videók

A rendőrök biztos nem örülnek neki, de így is át lehet bringázni egy hídon
Ha a vadvízi kajakozásnak vannak fokozatai, akkor ez a legerősebb
Mikor méterek döntenek életről és halálról: több mint százzal siklott át két épület között

Hegymászás

A Mount Everest első nagy tragédiája, amelyből semmit sem tanultunk
Amikor még a kaland volt a lényeg: egy könyv, ami közelebb hozza a hegymászást
Kihívástól függ, hogy futva, gyalogosan vagy kerékpárral járja a hegyeket

Receptsarok

Paleo citromtorta
Egyszerű zöldséges tészta
Zöldségleves húsgombóccal

Ausztria

8 tipp az éjszakai baglyoknak
Tekerni, feltöltődni, jót enni! – így lesz teljes a nagy tókerülés
A magasság mámora: 14 lenyűgöző látnivaló a magyar határ mellett
Csodálatos panoráma Majomheggyel és sasreptetéssel
A világ legfélelmetesebb túrája: ki mer felmenni ezen a létrán?

Fallabda

Jótékony célú nevezés fallabdában
Irány a fallabdapálya!
Fallabda: nem olcsó, cserébe élvezetes

Horgászat

Jimmy Carter: emlékezetes horgászatok
Nagy fogások: Beckham lazaca, Ibra csukája
Huszonhat tonna ponty a Balatonból
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.