Hegymászólegendák

Feljutott a Matterhornra, majd befejezte

Az olasz Walter Bonattit jelenleg is a hegymászás legnagyobb alakjai között tartják számon, amelyhez sikeres csúcselérései mellett hozzájárult korai és váratlan visszavonulása is.

Érezni lehetett 1965-ben, hogy valami nagy esemény történik az Alpok jelképének számító, 4478 méter magas Matterhorn első megmászásának századik évfordulóján. Különösen azért, mert a kora egyik legjobb hegymászójának tartott olasz Walter Bonatti is a hegy környékén tartózkodott barátaival.

Bonatti csak tizennyolc évesen kezdett sziklát mászni, de két évvel később már a legjobb olasz mászók között tartották számon. Pedig ekkor acélmunkásként dolgozott főállásban, és csak a szombat éjszakai műszak után nyílt lehetősége elmenni a hegyekbe.

Képességeit széles körben elismerték még a legjobb hegymászók is, köztük az osztrák Hermann Buhl, amelynek köszönhetően 1954-ben, mindössze 24 esztendős korábban elhívták a sikeres olasz K2-expedícióba, amelynek során először jutott fel hegymászó a hegy 8611 méter magas csúcsára. Bonatti volt a legjobb formában a csapatból, de társai szándékosan nem tartották be a megbeszélteket, és úgy intézték, hogy ne tudjon feljutni, sőt, szerencséje volt, hogy 8100 méteren sátor és felszerelés nélkül egyáltalán túlélte az éjszakát. Később még évekig pereskedett a rá féltékeny csúcsmászókkal.

 

Walter Bonatti egyedül, télen mászta meg a Matterhorn északi falát.

 

A következő év augusztusában egyedül mászta meg a Mont Blanc-csoportban lévő Aiguille du Dru délnyugati pillérét, amelyet 2005-ös összeomlásáig Bonatti-pillérnek neveztek.

Aztán 1965-ben ott állt egyedül a Matterhorn északi falának tövében, hogy végrehajtsa az 1200 méter magas fal első téli szólómászását, amelyre addig senki sem volt képes, és azóta is csak nagyon kevesen.

Eredetileg két társával együtt indult az északi falnak, vihar miatt azonban vissza kellett fordulniuk. Bonatti ekkor határozta el, hogy nekivág a csúcsnak egyedül, de mivel nem akarta, hogy a sajtó megneszelje, barátaival úgy tett, mintha csak síelni akarnának a közelben. Az olasz mászó február 18-án indult, s öt napot töltött a falon, míg új utat nyitva eljutott a csúcsra, amelyet jelenleg is az alpinizmus történetének egyik legnagyobb mászásaként értékelnek.

Bonatti nagyon szerette az olyan kihívásokat, amelyre rányomták a „lehetetlen” bélyeget, de ez még ezek közül is kitűnt. Sokatmondó, hogy csak 29 év múlva tudták megismételni, 1994-ben a francia Catherine Destivell, az egyik valaha volt legjobb női sziklamászó.

Reinhold Messner is megkísérelte megmászni az utat télen, de nem járt sikerrel.

„Mondhatnám, hogy a rossz idő miatt fordultam vissza, de nem, azért kellett visszafordulnom, mert nem tudtam továbbmenni. Amit Bonatti egyedül véghezvitt ezen a falon, az csodálatos és hihetetlen” – mondta Reinhold Messner az eredménytelen kísérlet után.

 

A hegy északi oldalán egy 1200 méter magas fal nehezíti a mászást.

 

A legnagyobb csavar azonban csak ezután következett. Visszatérése után nem sokkal a 35 éves Bonatti bejelentette visszavonulását, amelyre aztán végképp senki sem számított. A hírtől azonban egyáltalán nem szomorkodott mindenki. Bár a francia kormány kitüntette, a francia hegyivezetők leginkább gyűlöletükkel „tüntették ki”, a bejelentés után kilyukasztották autója kerekeit és felgyújtották a házát.

„Sosem fogadtak el, mindig is kívülálló maradtam a szemükben – mesélte Bonatti a francia hegyivezetőkről. Szerencsémre nem tudták, hogy a házat már eladtam…”

Walter Bonatti később riporter és felfedező lett, a K2-expedíció tagjainak viszont sosem bocsátott meg. Nevét örökre beírta az alpinizmus legnagyobbjai közé, 2011-ben, 81 évesen halt meg Rómában.

 

Walter Bonatti hitvallása

„Számomra a hegymászás értéke három elválaszthatatlan elemből tevődik össze: a szépségéből, a történetéből és az erkölcséből. Ezek együtt alkotják az én felfogásomat az alpinizmusról. Sokan nem látnak többet a hegymászásban, mint menekülést a hétköznapok durva valóságából. Ez a vélemény azonban nemcsak tájékozatlanságot tükröz, de nem is tisztességes. Nem tagadom, van a hegymászásnak olyan oldala is, ami a világtól való eltávolodásra törekszik, de ez sosem árnyékolhatja be a tevékenység valódi lényegét, ami viszont nem a menekülés, hanem a győzelem saját emberi gyengeségeink felett.”

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.