Egy expedíció során egy hegymászó napi 6000-10 000, a csúcstámadás napján pedig akár 20 000 kalóriát éget el. Így nagyon fontos, hogy a hegymászók olyan ételeket egyenek a magasban, amelyek kellő energiát biztosítanak. Azzal is számolniuk kell, hogy a szervezet a magasban teljesen másképp viselkedik – az emésztés nehezebb, így olyan ételeket kell enni, amelyek könnyen lebomlanak.
A hegymászókra az alaptáborban szakácsok főznek, általában helyi alapanyagokból. A friss zöldségek mellett olyan élelmiszerekből készül reggeli, ebéd és vacsora, mint például a rizs, krumpli, tojás, tészta. A hegymászók itt kapnak rizskását, omlettet, müzlit. Az alaptáborban még tudnak pizzát vagy lasagnét is enni, sajtokat, olívabogyót, csokoládét. A mászók napközben keveset esznek. A mászás előtti vacsorára esznek többet.
Az Everest 1-es táborában szakács már nincsen, itt a hegymászóknak maguknak kell megoldaniuk az étkezést. Olyan ételeket esznek, amelyek könnyen felszívódnak. Előre csomagolt instant ételekből, pudingból, tésztából, rizsből, müzliszeletekből, sajtokból, kekszekből nyernek energiát a mászáshoz.
A 2-es táborban jobb ételekből válogathatnak, hiszen itt is van szakács. A választék pedig az alaptáboréhoz hasonló. A 3-as táborban ismét magukra kell hagyatkozniuk a hegymászóknak, már ami az ételkészítést illeti. Ahogyan az 1-es táborban, itt is előrecsomagolt instant ételeket fogyasztanak.
A 4-es táborban, 26 ezer láb (7900 méter) magasan az étvágy csökken, ráadásul ilyen magasságban már a főzés is energiát vesz el a hegymászóktól. A mászás során akár óránként is esznek, persze snackeket. Sokan visznek magukkal a mellényzsebükben olyan kis ételcsomagokat, amelyeknek tartalmát mászás közben is elrághatják.
