Idén húsz éve, hogy a baszk Juanito Oiarzabal (a képen jobbra) megmászta a 8091 méter magas Annapurnát, s ezzel 1999. április 29-én ő lett a világon a hatodik, aki mind a tizennégy nyolcezres csúcsra feljutott, és egyike volt annak a három embernek, aki mindezt oxigénpalack nélkül vitte véghez. Igaz, mint mondja, akkoriban eszükbe sem jutott ilyesmi.
Azzal azért ő is tisztában van, hogy a rutinja mellett a szerencsének is köszönheti, hogy megannyi veszélyes megpróbáltatás és kaland után hatvanhárom évesen arról mesélhet, milyen tervei vannak a jövőre nézve. Mert bizony azok is vannak, nem is akármilyenek, de erről kicsit később.
„Normális esetben, a statisztikák alapján olyasvalakinek, mint én, aki negyvennyolc expedíción vett részt a Himalájában, már rég halottnak kellene lennie. Nagyon nagy szerencsém van, hogy továbbra is itt lehetek, és remélem, a szerencsém a jövőben is kitart” – mondta.
Mindazonáltal túlzás lenne azt állítani, hogy megúszta súlyosabb sérülések nélkül, 2004-ben a K2 megmászása után fagyás miatt az összes lábujját amputálni kellett. Ám ez sem akadályozza meg abban, hogy túl a hatvanon megpróbálja azt, ami eddig még soha, senkinek nem sikerült, vagyis hogy kétszer is megmássza mind a tizennégy nyolcezrest.
Annyira pedig nincs is messze ettől, már csak négy csúcsra kellene ismét feljutnia, a Dhaulagirire (8167 m), a Nanga Parbatra (8126), a Sisapangmára (8027), és a Broad Peekre (8051). Igaz, 2016-ban a Dhaulagiri megmászása közben vérrögök keletkeztek a tüdejében, vagyis az egészségi állapota és a kora nem biztos, hogy lehetővé teszi a vállalkozás befejezését.
„Azért még nem mondtam le róla, de nem tudom, képes vagyok-e megcsinálni – fogalmazott. – Hatvanhárom éves vagyok, nyilvánvaló, hogy nem az az ember vagyok már, aki fiatalabb koromban voltam, de teljesen nem akarok lemondani erről.”
Oiarzabalnak tüdőembóliája volt, amit kezelni kell, ezért úgy van vele, majd meglátja, milyen állapotban lesz jövőre. De az biztos, hogy ha megpróbálhatja, már biztos, hogy szüksége lesz oxigénpalackra a mászáshoz.
„Korábban mindig kritizáltam az ilyesmit, de az én helyzetem más – tette hozzá. – Viszont leszögezném, hogy személyes indíttatásról van szó, csupán magam miatt szeretném még egyszer megmászni az összes nyolcezrest. Senkinek semmit nem akarok ezzel bizonyítani. És ha nem sikerül, azzal sincs gond, akkor megmászok majd néhány hat-hétezres hegyet. ”
Visszaugorva kicsit az időben, azt is elárulta, mikor határozta el először, hogy meghódítja mind a tizennégy nyolcezres csúcsot. Egyáltalán miért, és hogyan jutott ez valakinek eszébe a nyolcvanas évek közepén?
„1985-ben másztam meg a Cso-Ojut, de akkor még meg sem fordult a fejemben, hogy megmásszam mind a tizennégyet. Először a tizedik után gondolkodtam el azon, hogy meg kellene próbálni. Persze akkoriban még minden más volt, nem voltak szponzorált expedíciók, mint manapság.”
