Ábrándozni jó… Kint ülünk a vízparton, a nap a háttérben éppen előbújik a szántóföld végénél, a madarak csicseregnek, kellemes időjárásban elég a hosszú ujjú póló. Horgász székünkben hátradőlve kortyolgatjuk a termoszban a partra vitt reggeli kávénkat, miközben a mellettünk ülő barátunk éppen azon töri a fejét, milyen etetőanyagot gyúrjon be, hogy még több halat fogjon.
Ábrándozni tényleg jó!
Ilyenkor télen a horgászok közül sokan csak gondolatban horgásznak, ki nem állhatják a hideget, a fagyos időjárást, nincs kedvük megfázni. A legtöbben előveszik a fotóalbumukat, élménybeszámolóikat, és azokat nézegetik. Lássuk, milyen is a nyári legnagyobb melegben horgászni, mikre kell odafigyelni.
Télen gondoljunk a melegre
A nyári meleg hónapokban gyakorta megtréfálnak minket a halak. A mélyebb, két métert meghaladó vizekben sűrűn megfigyelhető jelenség, hogy a halak nem a mederfenéken tartózkodnak és táplálkoznak. A horgászok zöme, akik hagyományos technikával keresik a kedvenceiket a mederfenéken, elintézik azzal, hogy ma sem evett a hal… Pedig eszik, csak nem ott, ahol csalit felkínálták neki.
Az erőteljes napsütés miatt a felmelegedő és a már felmelegedett vizekre egyaránt jellemző, hogy a mélységtől függően változik a hőmérsékletük. Gyakran megfigyelhető, hogy a halak az eltérő hőmérsékletű vízrétegek találkozásánál tartózkodnak, és nem a mederfenéken. Az ilyen helyzetekben speciális szerelékre és speciális etetésre van szükség.
Speciális szerelék – de milyen?
A szerelék összeállításánál arra kell figyelni, hogy a horgon lévő csalinak a vízbe szabadon beeső táplálék mozgását kell utánoznia. Minél tökéletesebben sikerül ezt kiviteleznünk, annál több lesz a kapásunk. Próbálkozni érdemes, hiszen nem csak a keszegfélék, hanem a pontyok és amurok is gyakorta sütkéreznek a felsőbb vízrétegekben.
Mi a siker titka? Lássuk!
A vízközti horgászat nem egyszerű dolog. A legmegfelelőbb eszköz egy rugalmas, lágy, úgynevezett „light” matchbot. Egy ilyen törékenynek látszó bottal, bármilyen furcsa is, még a termetesebb halak kifogása sem jelent problémát. Egy kis súlyú úszó is pontosan és jól dobható. További nélkülözhetetlen kellék a jól süllyedő monofil damil is, amely meggátolja a szerelék etetésről való elsodródását.
Etessünk, ne etessünk?
Naná, hogy etessünk! A vízközt lévő halak érdeklődését a ködöző etetőanyag folyamatos csúzlizásával tarthatjuk fenn. Azt a mélységet, ahol az etetőanyag kifejti hatását, löszös föld hozzáadásával állíthatjuk be. Ha megtaláltuk azt a vízmélységet, ahol a folyamatos etetés mellett leghatékonyabb az etetőanyag, akkor ügyelni kell arra, hogy az etetés ütemén se változtassunk, mert a halak ilyen esetben is más mélységbe mozdulhatnak el.
Szóval ne feledjük, ilyenkor télen is érdemes elmerengni a legjobb horgász praktikákon, ábrándozni, ha eljön az idő, mitől lehetünk igazán sikeresek a tó-, folyóparton.
