Szitó Ervin keresztülfutná Amerikát

A magyar sportembernek nagy álma, hogy Los Angelesből New Yorkba fusson, de a táv leküzdése mellett a táj szépsége is fontos neki – akár egy szép fénykép miatt is.

Szitó Ervin hidasi ultrafutó 2008 óta versenyez, többször teljesítette az Ultrabalatont, a Korinthoszt és a Vadlán Ultrát. Részt vett többek között Finnországban, Lengyelországban, Olaszországban és az Egyesült Államokban is hosszabb távú versenyeken.

Szitó Ervin nekivágna Amerikának

Milyenek voltak a kezdetek, és hogyan függ össze az ultrafutás gyerekkori álmával, az utazással?

Több mint húsz éve futok, az Ironman-versenyek után kezdtem el hosszabb távokat is futni. 2008 óta van DUV-eredményem, bár van olyan ultrafutásom, amely sajnos nem szerepel a hivatalos statisztikában. Rengeteget versenyzek külföldön, így sokszor repülök. A futás tette lehetővé, hogy olyan tájakra eljuthassak, amelyekről gyerekkoromban csak álmodoztam, és teljesen elérhetetlennek tűntek. Tinédzserkoromban szerettem volna csavarogni, akkor nem gondoltam, hogy éppen a futás teszi ezt lehetővé. Ausztrália volt a legérdekesebb a felfedezett helyek közül, sok szempontból egyedülálló az európai ember számára.

Melyik a kedvenc versenye?

Amerika is lenyűgöző, az USA Florida Keys 100 mérföldes verseny a kedvenc. Florida gyönyörű, de nagyon meleg van, este hét óráig semmit sem lehet csinálni – a futás szempontjából nem volt könnyű, de a hely kárpótol. Magyarországon pedig egy másik száz mérföldes, a Korinthosz 160.

Milyen versenyen szeretne okvetlenül elindulni?

Ha nem is igazi verseny, de nagy vágyam Amerikát keresztülfutni, Los Angelestől New Yorkig. Jelenleg azon dolgozom, hogy ennek a lehetőségét megteremtsem.

A Korinthosz bankettjén

Másokkal szokott edzeni. Mit ad a közösségi futások élménye?

Szeretem az embereket, szeretek másokkal futni. Egyedül is szoktam, de sokkal motiválóbb, ha van mellettem még valaki. A helyszín is fontos nekem, szívesen megállok, hogy megörökítsem egy fotón, ami szép.

Húszévnyi versenyzés alatt sok futóval összehozta a sors. Kikkel lettek barátok, vagy kik motiválják?

Lőw András a kedvenc futóm, aki egyben nagyon jó barátom is. Sokat köszönhetek a szegedi Fendrik Lászlónak, aki nagyon motiváló személyiség, egy igazi mester, akire mindig lehetett számítani. A külföldi kedvencem Rune Larsson Spartathlon-győztes svéd futó.

Hogy szokott frissíteni, mennyi ideig regenerálódik, hogyan edz?

Melegben hideg vízzel és jéggel, sóval frissítek. Viszonylag gyorsan tudok regenerálódni így. Autodidakta módon edzek, évi négy és fél-ötezer kilométert futok. Nem tudnám elképzelni, hogy edzővel dolgozzak, mert szeretem a pillanatnyi állapotomhoz és a futótársakhoz igazítani az edzéseimet.

Mi volt a legnagyobb mélypont, és hogy sikerült legyőznie?

A 2008-as Ultrabalatonon volt egy hosszabb mélypontom. Keszthelytől Fonyódig hánytam, de hittem a feltámadásban. Haladtam tovább a lehetőségeimhez mérten, majd egy pillanat alatt elmúlt az egész, épp olyan gyorsan, ahogy jött, és megint tudtam rendesen futni.

A terepfutás vagy az aszfalt a jobb? A Vadlán Ultra az egyik kedvenc versenye…

Mindkettőt nagyon szeretem, nem tudnék dönteni.

Mit mondana azoknak, akik most ismerkednek az ultrafutással?

Never give up! Soha ne add fel!

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.