„Tudom, hogy nem Disneylandbe megyek” – mondta Andrés Abián, aki másodszor is megpróbál elbiciklizni Szibériába. A 48 éves spanyol iskolai gondnok tavaly már megpróbálkozott vele, és csaknem az életével fizetett: három orosz civil mínusz negyven Celsius-fokban, csaknem halálra fagyva találta meg a sátrában. A hírek szerint azonnal kórházba vitték, ő azonban kicsit másképpen emlékszik.
„Mínusz ötven Celsius-fok volt, ideges voltam, amikor próbáltam felállítani a sátramat, néhány percre levettem a kesztyűmet, és éreztem, hogy elkezdenek megfagyni az ujjaim, aztán elaludtam – mesélte az El Periodico című spanyol lapnak. – Kilenc órát aludtam, de túléltem. Véletlenül jártak arra hárman autóval, amikor először észrevettek, azt hitték, halott vagyok. Valójában csak aludtam. Elvittek egy rosszul felszerelt, de meleg szállásra. Ott felmelegedhettem, másnap pedig visszavittek a cuccaimért oda, ahol rám találtak. Nagyon sokat köszönhetek nekik, hálás vagyok, amiért ennyit törődtek velem.”
A történtek sem tántorították el, hogy vasárnap ismét nekivágjon az útnak négyszáz eurós, a hideg, téli körülményekre kifejlesztett kerékpárjával. Ha minden jól megy, az orosz Magadantól 4600 kilométert kerékpározik a Bajkál-tóig, körülbelül mínusz negyven Celsius-fokban. A tavalyi intermezzo ellenére egyáltalán nem tart a fagyhaláltól, s elárulta, miért ennyire magabiztos.
„Sokat tanultam a hibámból. Ezúttal viszek a kormányra szerelhető hőmérőt is, hogy mindig tudjam, milyen hideg van.
Jól ismerem az utat, tudom, hol lehetnek problémák. Elsősorban mentálisan kell felkészülni, fizikailag voltam ennél megerőltetőbb túrákon is. Tudom, hogy lesznek nagyon nehéz pillanatok, és azzal is tisztában vagyok, hogy elképesztő hideg lesz. Igyekeztem megfelelő ruhákat beszerezni, vettem egy pár csizmát, ami mínusz száz Celsius-fokig is bírja. Leginkább az ízületekre, az orra és az ujjakra kell vigyázni.
A legnagyobb kihívást az izzadás jelenti, mert megfagyva súlyos sproblémát okozhat. Van egy ezerötszáz eurós hálózsákom is, szóval nem kell aggódni, jól felszerelkeztem.”
Bár mindennap kerékpárral jár dolgozni (összesen negyven kilométert tesz meg), a szélsőséges körülményekre nem lehet felkészülni. Persze rutintalansággal sem lehet vádolni, hiszen húsz éve járja a világot kerékpárral, a közelmúltban volt Mongóliában, Afganisztánban, Jordániában, Pakisztánban és a Himalájában is.
„Az egész vállalkozás körülbelül hatezer euróba kerül, és három hónap fizetés nélküli szabadságot kell kivennem. Nincsenek gyerekeim, nincs feleségem vagy menyasszonyom, s bár idővel szeretnék családot, még nem érkezett el a megfelelő pillanat.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
