Terepfutás

A jó edző megvéd önmagadtól!

Rév Balázs négy és fél éve változtatott az életén. Csatlakozott egy futóközösséghez, edzőt fogadott, vegetáriánus lett, és most már rendszeresen a terepfutóversenyek élmezőnyében végez.

Sokan vágynak rá, hogy szakítsanak egészségtelen életvitelükkel, és teljesen új életmódra váltsanak. Rév Balázst nemcsak foglalkoztatta a gondolat, négy és fél éve elhatározta magát, döntése mellett pedig azóta is kitart. Terepfutóként saját bőrén tapasztalta, mi a különbség aközött, ha valaki egyedül vagy edzővel készül – története kezdő és magukat rutinosnak tartó futóknak is hasznos tanulságokkal szolgál.

 

Mikor és minek a hatására kezdett el futni?
Pontosan tudom a napját, kétezertizennégy június tizenötödikén. Másfél-két évvel azelőtt abbahagytam mindenféle testmozgást, amelynek hatására huszonöt kilót szedtem fel. Száznégyet mutatott a mérleg, ami a százhetvennyolc centiméteres magasságomhoz rengeteg, a cipőm bekötése is gondot okozott. Azon a nyári napon aztán odaálltam a tükör elé, majd lementem egy sportáruházba, vettem magamnak futócipőt, azzal a lendülettel lefutottam hat kilométert, és azóta sem álltam meg.

Volt, aki a kezdetektől segített, vagy saját kútfőből edzett?
Az első két évben mindent magamtól csináltam. Letöltöttem egy futóapplikációt, cikkeket olvastam, futóközösséget kerestem. Az ember hamar elunja ugyanazokat az útvonalakat, a monoton estéket, ezért utánanéztem, mikor és hol szerveznek Dunakeszin közösségi futást. Elkezdtem ezekre rendszeresen járni, később versenyeken indultam, egyre hosszabb távokon, egyre bátrabban. A terepfutás menet közben tetszett meg. Sokat nem tudtam róla, ezért eleinte a többiektől kérdezősködtem, igyekeztem ellesni különböző praktikákat. Láttam, sokan edzővel készülnek, konkrét edzéstervet hajtanak végre, így én is megcéloztam ezt az irányt.

Itt még nem az ideális súlyban, de nagyon lelkesen.

Hogyan választotta ki a megfelelő edzőt?
Hamar kiderült számomra, hogy terepfutásra specializálódott edző nem igazán létezik, akik futókkal foglalkoznak, főként atlétikai távokra készítenek fel, esetleg maratonira. Engem azonban az ultrafutás érdekelt. Mivel akkor még kisebb terepfutóversenyeken indultam, megnéztem, kik végeznek az élmezőnyben, és kiderült, hogy rengeteg közöttük az evezős. Elindultam hát ebbe az irányba, és rátaláltam Jakus Bélára, a Váci Jedik vezetőjére, aki jelentős sportmúlttal dicsekedhetett maratoni kenuzásban. Beszéltem a tanítványaival, azt mondták, a közös munka óta látványosan fejlődnek, így kétezertizenhat novembere óta nekem is ő az edzőm.

Mennyit számított, hogy onnantól kezdve nem a saját tervei alapján készült, hanem szakember segítségével?
Amikor magamtól futottam az Ultra-Trail Hungary szentendrei, ötvennégy kilométeres távját ezerhétszáz méteres szintkülönbséggel, nyolc óra húsz perc alatt mentem végig. Fél év közös felkészülés után az időm ugyanezen az útvonalon hat óra húsz percre javult. Tavaly a nyolcvanöt kilométeres szakaszt háromezerszáz méteres szintkülönbséggel tíz óra öt perc alatt teljesítettem, kilencedikként értem célba. Egyre több versenyen kerülök be a legjobb tízbe, időnként dobogóra is állok, de azért szeretném leszögezni, még mindig nem tartom magamat ultrafutónak.

A célba érkezés öröme.

A gyorsuláson kívül milyen területeken nyújt még pluszt egy edző?
Erre mindig azt mondom, az edző a fejlődés mellett leginkább ahhoz kell, hogy megvédjen önmagadtól. Vannak emberek, akik elkezdenek futni, eszetlenül mennek versenyről versenyre, amelynek súlyos sérülés a vége. Na, erre van az edző, hogy ezt elkerüljük: erre nem mész, most pihenjél… Az az ideális, ha az első lépésektől kezdve fogadni tudunk magunk mellé valakit. A futás ugyanis nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. A legtöbben megvesznek egy futócipőt, és mindenféle koncepció nélkül egyből elkezdenek futni. Semmi értelme. Nem abban a pulzuszónában mozognak, ami ideális ahhoz, hogy elérjék céljukat. Ha valaki fogyni szeretne, de túl nagy pulzuson mozog, csak annyit ér el, hogy nagyon éhes lesz, és amikor hazamegy, kizabálja a hűtőt. Kifárad, túlterheli az ízületeit, elmegy a kedve az egésztől. Aki edzővel dolgozik, annak szakértő szem figyeli minden lépését. Meg tudja beszélni, milyen cipőt vásároljon, a problémáit van kinek elmondania. Nem kell mindenféle hülyeséget összeolvasnia az interneten, egyből szakmai választ kap a kérdéseire. Nem beszélve a testre szabott edzéstervről, amelynek segítségével folyamatos kontroll alatt áll.

Nagyjából egy éve vegetáriánus életmódra váltott. Mi volt az oka, kifizetődött a döntés?
Azzal, hogy nem eszek húst, elértem, hogy a vérem sokkal tisztább, nem rakódik le a húsból kijövő zsír, a szívem sokkal hatékonyabban dolgozik. Mindemellett duplájára nőtt az anyagcserém, ami elősegíti a fogyást. A hús rengeteg vizet megköt, aki nem fogyaszt, azon nincs ez a felesleges víz sem. Amikor elkezdtem futni, száznégy kiló voltam, most hetvenhárom, lejött rólam jó harminc. Az ideálisnál így is kicsit több vagyok, hetvenegyre szeretnék lemenni.

Az edzővel töltött időszak a terepfutóversenyeken elért eredményekben szinte azonnal meglátszott.

Annyit számít az a két kiló?
Rengeteget. Futás közben úgy érzed, mintha repülnél.

Előfordul, hogy verseny előtt szándékosan fogyaszt?
Azt azért nem. Amikor egy héten az edzésekkel elégetsz tízezer kalóriát, nincs is rá szükség. Azzal lehet trükközni, ha zsírból futsz. Ha alacsony pulzustartományon mész frissítés nélkül, a szervezeted a zsírtartalékaidból fogja felhasználni a szükséges energiát. De ahhoz, hogy ezt valaki meg tudja tenni, kell egy olyan állóképesség, hogy reggel felkelsz, és csak vízzel elfutsz három órát. Fogyasztás tehát nincs, aki edzésidőszakban heti tizenkét-tizenhárom órákat fut, nem nagyon hízik. A leállások idején persze lehet – nekem épp karácsony környékén volt a pihenőm, fel is szedtem másfél kilót. Amit még fontos megjegyezni, hogy félévente orvosi kontrollra járok, mert amit csinálok, elég nagy megpróbáltatás a szervezetnek.

Milyen célokat tűzött ki maga elé erre az évre?
Két versenyem van, ezeken szeretnék nagyon jót menni. Az Ultra-Trail Hungary szentendrei leghosszabb, száztizenkét kilométeres távját szeretném tizenhárom óra ötvenkilenc perc alatt teljesíteni. Június huszonnyolcadikán pedig megyek Olaszországba, a Dolomitokba, besorsoltak Cortinába egy negyvennyolc kilométeres versenyre, kétezer-hatszáz méter szinttel. Emellett a kettő mellett a Mátrabérc a nagy kedvencem, tavaly hat óra ötvenkilenc percet mentem, nagy álmom beférni hat és fél óra alá.

 

Jó tanács: egyeztess a pároddal!

„A futás nem csak futás, hanem életmódváltás. Olyan függőség, amelyet nem lehet máshoz hasonlítani. Párkapcsolatban mindig is konfliktusforrás, ha elmész egy újabb versenyre, ha megint nem vagy otthon, ha úgy nyaralsz, hogy közben van egy verseny… Nagyon sok olyan kapcsolatról hallottam, amelyben majdnem váláshoz vezetett ez a helyzet; még bonyolultabb, ha gyerekek is vannak, hiszen az edzéssel töltött időt tőlük is elveszi az ember. Mielőtt tehát túlzottan belelkesednél, egyeztess a pároddal, állítsátok fel a kereteket, és tartsd is be azokat!”

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.