Terepfutás

Piros 85: pályacsúcs és dráma

A szervezők számos nehézséggel küzdöttek meg, de összességében nagyon sikeres rendezvényt zártak. A nőknél győztes Tiricz Irén és a férfiaknál első Muhari Gábor extra jutalomban is részesült.

November harmadika terepfutók és túrázók százainak a Piros 85-öt jelenti. A teljesítménytúrázók 24., a terepfutók 11. alkalommal próbálkozhattak meg a táv teljesítésével, a legutolsó indulók másnap reggel 6 óra körül értek be a célba. A rendezvény előkészületei nem zajlottak problémamentesen, de Kimmel Péter szerint bőven megérték a fáradtságot. A főszervezőt vasárnap este értük utol telefonon. A szombat hajnal óta tartó robotolás miatti fáradtság nagyon érződött a hangján, ennek ellenére mégis szívesen válaszolt kérdéseinkre, és engedett bepillantást a Piros 85 idei kulisszái mögé.

„Két héttel a rajt előtt már szabadságon voltam. A rajtcsomagok előkészítése, hogy minden chip a borítékba kerüljön, minden igazoló lap le legyen laminálva, kis baráti segítséggel négy napot vett igénybe. További három napot igényelt a frissítők és tárgyi eszközök pontonkénti szétrakása. Lehetett volna gyorsabban is haladni vele, de ha az ember rendszert akar belevinni és nem akar hibázni, kell ennyi idő. Sokszor előfordult, hogy amikor úgy éreztem, elég, lefeküdtem aludni, de pár óra múlva kipattant a szemem, és már mentem is vissza a garázsba folytatni a pakolászást. A verseny előtti napon talán 3-4 órát tudtam pihenni. A rajtba érkezés után aztán másnap reggelig tartott a meló, miután az utolsó indulók is beértek, gyorsan szétkaptuk a versenyhelyszínt, és indultunk haza.”

Aki esetleg azt gondolná, hogy a szervezők a rendezvény vége után nyugovóra térnek, nagyobbat nem is tévedhet. Ilyenkor veszi csak kezdetét a rendrakás, ami legalább fél napon keresztül tart.

„Középiskolai matektanárom és osztályfőnököm, Alpár András, akivel a mai napig jó barátságot ápolok, szinte mindent egyedül mosogatott el 76 évesen. Azt mondja, pár évig szívesen segítene még nekünk, mert nagyon szereti. Székely János barátom rengeteg vizeskannát mosott el és nagyjából húsz zsák szemetet szelektált szét. Sokszor dzsuvás dolgok között matatott, és addig nem hagyta abba, csinálta töretlenül, amíg az összes műanyag ki nem lett válogatva, az összes szerves hulladék pedig nem került bele a komposztba. Ami motyónk marad, azt igyekszem jó célra fordítani. Most például székelyvarsági óvodásoknak vitt sokféle nasit egy ott élő barátom, aki szintén segítője volt a rendezvénynek, illetve a Csillagház Iskolát is támogattuk, ahol halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek tanulnak. Hétfőtől minden visszatér a rendes kerékvágásba, kicsit üresek lesznek a napok, de így a jó, és aztán jövőre úgyis minden indul elölről.”

A Piros 85-re jellemző az összetartó közösség, amit az is jól példáz, hogy amikor a rajt előtt három nappal támadás érte a rendezvény weboldalát, és ennek következtében a Facebook is törölte a versenyhez tartó eseményt, senki sem esett pánikba, hanem a versenyzők egymást igyekeztek segíteni, tájékoztatni a fejleményekről.

„Legyünk reálisak, ebben az esetben mi hibáztunk. Rést hagytunk a pajzson, és ezt valaki vagy valamilyen kártékony automata megtalálta, és megtámadta a weboldalt. Sajnos pár nappal a rendezvény előtt a hibát már nem tudtuk kijavítani, de nagyon nagy köszönettel tartozunk azoknak az indulóknak, akik helyettünk is segítették az információ áramlását és megnyugtatták társaikat.”

A versenyen a 227 előzetesen nevező terepfutóból mintegy 200, a 217 előzetesen nevező teljesítménytúrázóból 188 jött el. A lemorzsolódás Kimmel Péter szerint törvényszerű, utólagos nevezésre azonban így sem tudtak lehetőséget biztosítani, mert olyan fokú pluszmunkával járt volna, amit egyszerűen ilyen közel a rajthoz már nem tudnak biztosítani. A versenyen résztvevők pozitív visszajelzése azonban kárpótolt mindenért. A terepfutás a nőknél Tiricz Irén pályacsúcsával zárult, aki Muhari Gáborral egyetemben sorozatban harmadik alkalommal nyerte meg a Piros 85-öt, bezsebelve ezzel egy életre szóló ajándékot.

„Tiricz Irén harmadszor ment pályacsúcsot, tizenkilenc percet javítva brutálisan jó, 8 óra 17 perces időt futott. Mi csak úgy vicceltünk a célban, hogy Irén lett az ötödik férfi. Kicsit mókás volt, amikor Szabó Gábor, aki egy rendkívül jó futó és egy nagyon jó fej srác, azt mondta, hogy a végén azért futott, nehogy Irén leelőzze. A férfiak között szintén triplázás született, Muhari Gábor harmadszor nyert, és mivel előzetesen azt mondtuk, hogy aki harmadszor nyer, annak soha többet nem kell nevezési díjat fizetnie, nekik már csak pályacsúcsokat dönteni kell jönniük hozzánk. A pozitív élmények mellett azért adódtak drámák is. Amikor valaki végigjárta a pályát, csak éppen elfelejtett egy ponton csippantani, akkor nagyon nehéz neki megmondani, hogy nem sikerült. Hiába tudod, hogy végigcsinálta, nincsen jogod mérlegelni, mert az egyetlen és legfőbb bizonyító erejű dolog a chip, és ha ilyen helyzetben elfogadod, akkor nem vagy korrekt azokkal, akiknek az előző években nem fogadtad el. Volt olyan is, akinek megvolt minden pontja csak két és fél perccel kicsúszott a szintidőből. Borzasztó nehéz ezt végigélni, mert legszívesebben mindenkinek gratulálnál a sikeres teljesítéshez, de nem teheted meg, mert akkor a többiekkel nem vagy fair. Remélem, ezek a srácok néhány óra, néhány nap múlva látják, hogy ezt nem gonoszságból teszi az ember és nagyon tisztelem őket, nagyon szeretem őket, és remélem, jövőre visszajönnek és visszavágnak ezért – jobban odafigyelve.”

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.