Az év elején még arról beszélgettünk Szőnyi Ferenccel, hogy bár a korából fakadóan el kell engednie az ultratriatlonos mezőnyt, miután végzett építőipari feladataival, újra teljes erőből edzésbe áll. Ehhez képest az elmúlt napokban bekötözött, illetve Betadine-tól sárgálló-barnálló lábáról tett közzé fotót a közösségi médiában.
„Még tavaly őszről eredhet a sérülés” – kezdte megkeresésünkre az 56 éves Szőnyi Ferenc, aki már a januári beszélgetésben is utalt a térdfájásokra. Burkolással, csempézéssel is foglalkozik, ilyen munka közben következhetett be a baj, amelyet kezdetben sportsérülésnek tekintett, s úgy vélte, majd elmúlik.
Fotó: Hóti József
Mint mondja, a hosszabb futások után mindig megdagadt a térde, de mert utána kezelte, jegelte, két nap alatt el is múlt. Csakhogy ez amolyan jojóeffektusként működve folyamatosan váltakozott: bedagadt, elmúlt, bedagadt.
Járt kórházban, végeztek MR-vizsgálatot, meg is röntgenezték, de nem volt egyértelmű, mi lehet a baj, mert nem állandóan fájt a térde, kerékpározni például tudott. „Nyáktömlőgyulladásra is gondoltam, mert volt már olyan.”
Később azonban rosszabb lett a térde, „a fájdalom és a duzzadás elrontotta a hétköznapokat, és sok kompromisszumot szült”, ezért januárban felkereste egy székesfehérvári orvosbarátját, aki rögtön rátapintott a fájó pontra, és arra jutott, ez bizony porcleszakadás.
Csakhogy a januári diagnózist követően a koronavírus-járvány miatt húzódott a beavatkozás időpontja, így végül magánellátásban a múlt hét csütörtökön operálták meg.
„Muszáj volt elvégeztetni, mert sok időt veszítettem volna a felkészülésből, közelednek ugyanis a versenyek. Úgy gondoltam, legyünk túl rajta.”
A közösségi oldalán úgy fogalmazott: megérett a szervizre. Szőnyi Ferenc talán nem is lenne önmaga, ha nem egészen sajátságos rehabilitációs utat választott volna. Két nappal a műtét után már sétált, a harmadik napon pedig óvatosan 50 kilométert (!) kerékpározott, hogy azóta lenyomjon még egy 80 és egy 50 kilométeres távot. Egy héttel a beavatkozás után maga szedte ki a varratokat (!), és ennek örömére futott öt kilométert.
„A műtéti hegek gyorsan javulnak, bár még érzek némi fájdalmat – azért matattak rendesen belül – így az ultratriatlon magyar legendája. – Óráról órára javul a mozgásképességem, és szerintem rengeteget számít, hogy mozgatom, dolgoztatom a térdem. Alacsony fordulatszámon kerékpározom. Azt mondják, teher alatt nő a pálma, én is ebben hiszek.”
Amikor megkérdeztük, mit szól ehhez a műtétet végző orvos ismerőse, mosolyogva annyit mondott: nem hívogatja őt sajátos rehabilitációja részleteivel… „Gyógyulgatok, remélem, hogy a versenyekkel én is visszatérek.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
