Csak óvatosan a túrabottal!

A túrabot hatalmas segítséget jelenthet útjaink során, de nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, hogyan kell vele bánni. Tippek a kiválasztáshoz és megfelelő használathoz.

Bottal túrázni jó. Van miben megkapaszkodni, van mire támaszkodni, van minek a segítségével elhárítani az utunkba kerülő akadályokat. A világ azonban átalakult, és amíg egy-két évtizede mindenki vígan felvett a földről egy szimpatikus elszáradt fadarabot, letörte róla a felesleges ágakat – az ügyesebbek kicsit még meg is faragták –, és azt használta, manapság a többség különböző színű alumínium vagy karbon segédeszközzel a kezében rója a kilométereket. A bothasználat, bármilyen formát is részesítsünk előnyben, sok szempontból hasznos, jótékony előnyeinek – ízületek tehermentesítése, súly levétele a hátról, karok hatékonyabb bevonása a mozgásba – kihasználásához azonban be kell tartanunk néhány egyszerű szabályt.

1. A túrabot beállítása: A legtöbb túrabotot párban érdemes venni és használni. Bármilyen árkategóriából is válasszunk, a túrabot jó esetben méretre állítható. Igyekezzünk olyan pozíciót találni, hogy alkarunk és felkarunk kilencven fokos szöget zárjon be egymással, amikor a túrabot markolatára kulcsoljuk ujjainkat. Az általános méretek: 155 cm magasság alatt 100 cm legyen a túrabot hossza, 155-170 cm között 110 cm, 170-180 cm között 120 cm, 180 cm felett pedig 130 cm. Túra közben, ha emelkedőn haladunk, 5–10 centiméterrel állítsuk rövidebbre, lejtőn pedig ugyanennyivel hosszabbra.

2. A túrabot fogása: A markolatnál általában található egy csuklószíj. Ha haladás közben rögzíteni szeretnénk kezünket, a szíjat emeljük fel vízszintes helyzetig, majd alulról dugjuk bele csuklóig a kezünket és ujjainkat szorítsuk rá a markolatra. A szíj a legtöbb esetben állítható, olyan méretre vegyük, ami érezhetően fogja csuklónkat, de nem szorítja. Sík terepen és emelkedőn nyugodtan használjuk így a túrabotot, lejtőn azonban óvatosan bánjunk vele, főleg ha kocogni is szoktunk. Ha ugyanis véletlenül megbotlunk, és elesünk, a csuklószíjból nem lesz időnk kibújtatni a kezünket, ezáltal a botot nem tudjuk eldobni és nem leszünk képesek tompítani a földet érést.

3. A túrabot karbantartása: Túrát követően egy nedves rongy segítségével mossunk le minden szennyeződést, hagyjuk megszáradni és csak ezt követően tegyük fel. Ha túrabotunk szétszedhető, drót segítségével a belsejéből is távolítsuk el a szennyeződést. A fém alkatrészeknél figyeljünk a rozsdásodásra, szükség esetén cseréljük. A nyikorgás megelőzésére az érintett helyeket töröljük át alkohollal vagy WD-40-el átitatott ruhával.

+1. Figyeljünk másokra: Teljesítménytúrákon, különösen az olyan népszerűeken, mint az április végén rendezett Gerecse 50 vagy a május 25–26-án esedékes Kinizsi Százas, nagy bonyodalmat okozhatnak a túrabotos túrázók. Akik még nem gyakorlottak a használatukban, és nem tudják megfelelően koordinálni mozgásukat, sokszor ide-oda csapkodnak vele, és amikor az emberek szorosan egymás mögött haladnak, könnyen megüthetik a másik lábát, a visszafele irányuló mozdulatnál pedig egyéb érzékeny testrészeit. Ha nagy a tömeg, ezért igyekezzünk túrabotunk mozgását lerövidíteni, és tartsuk meg a kellő távolságot a körülöttünk haladóktól.

(Megjelent a Nemzeti Sport Csupasport mellékletében 2019 májusában.)

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.