Több száz, néha ezerfős tömeget kell megmozgatnia, irányítania és közmegelégedésre kiszolgálnia annak a szabadidősport-egyesületnek, amely terepfutó- és/vagy teljesítménytúra szervezésére adja a fejét. A helyzet ráadásul csak fokozódik, ha az adott rendezvény az indulók körében idővel egyre népszerűbbé és népszerűbbé válik. A téma hátterének megvilágítására Kimmel Péter, a november 3-án rajtoló Piros 85 teljesítménytúra és terepfutás főszervezőjének segítségét kértük.
A Piros 85 története
A teljesítménytúrát 1994. és 1996. között a Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) rendezte. Harmadik alkalommal szeptember első hétvégéjén, de mivel ekkor számos hasonlóan rangos eseményt tartottak, nagyon szerény létszámban jelentek meg résztvevők. A rendezést így a következő években a Magyar Vándorok Teljesítménytúrázó Egyesülete (MVTE) vette át, amely 1998-tól november első hétvégéjét tűzte ki időpontnak. A túra 85 kilométeres távja 2006-ra a 10 éves jubileum miatt 105-re bővült, és ugyan ez egyszeri alkalomnak bizonyult, a 20 kilométeres pluszszakaszra külön jelenleg is lehet nevezni. A rajt helyszínének 2014-től a Csillagház Általános Iskola ad otthont, a cél Budaörsön a Herman Ottó Általános Iskola.
Ha az összes távot nézzük, a huszonnegyedik alkalommal megrendezésre kerülő Piros 85-re eddig 559 előnevezés érkezett, 226-an a legnagyobb távot választották. Milyen munkát kíván egy ekkora tömeg összehangolása?
„A túrázókat reggel hat és nyolc óra között, a futókat fél kilenckor rajtoltatjuk – válaszolta Kimmel Péter. – A futóknak így útközben egy darabig kerülgetniük kell a túrás mezőnyt, de ez nem okoz fennakadást. Kétszer megmozgatni ekkora embertömeget nem lenne kifizetődő, gazdasági szempontból is így jövünk ki jobban. A csúsztatott indítás mellett szól még a rajtnak helyt adó iskola mérete is. A futókkal és rendezőkkel együtt nagyjából háromszázan vagyunk ott, ami a befogadóképesség határa, hogy mást ne mondjak, a mosdók előtt is szép sorok alakulnak ki.”
Annak érdekében, hogy a versenyzők semmiben se szenvedjenek hiányt, a szervezői stáb 70-80 emberből áll. Ez magába foglalja a rajtnál, a célban és a 22-23 ellenőrző-/frissítőponton szolgálatot teljesítő személyzetet is. De vajon mikorra áll össze egy ekkora stáb?
„Egy hónappal a rajt előtt szerencsére nagyjából megvagyunk, már csak két-három embert keresünk. Két ellenőrzőpont maradt, ahová sötétedés után ér oda a mezőny, és még csak egyetlen fő van, de ez az idő múlásával csak megoldódik, eddig mindig megoldódott. A rendezvény napján huszonöt rendezői autóval és három kisteherautóval dolgozunk, ezek fő feladata az ételek-italok szállítása különböző pontokra. Erre többoldalas logisztikai tervvel készülünk, amit minden évben javítunk, ezt megkapja minden rendező. Ebben megtalálható minden pont telefonszáma, illetve címszavakban, hogy aznap kinek mi a dolga, hány órakor hol kell lennie, hogy ebben se legyen hiba. A célban az idén először veszünk igénybe külsős segítséget, a beérkezőket hot dog várja, a vegetáriánusoknak speciális virslivel. Egyik rendezőnk vegán cukrász és szakács, Dömösön az ellenőrzőponton lehet vele találkozni, ott is különleges frissítést prezentál.”
A rendezvény nevezési díja magasabb az átlagnál, a leghosszabb távon 9-14 ezer forint (a létszám már betelt, csak várólistára lehet feliratkozni). Ez azonban számos szolgáltatást foglal magában, kezdve a folyamatos frissítéstől a csomagok kezeléséig. A szervezők pluszpénzt egyedül egy kényelmi szolgáltatásért, a különbuszért kérnek. Ez azoknak jöhet jól, akik autójukat a célban szeretnék hagyni, és onnan mennének át reggel a rajtba.
A verseny mellett érdemes szót ejteni az előkészületekről is. A szervezést a Magyar Vándorok Teljesítménytúrázó Egyesülete (MVTE) végzi, amely Kimmel Péter elmondása szerint különösebb összeget nem keres a versenyekkel, ami pénz esetleg pluszban felhalmozódik, az elmegy a következő, időnként veszteséges versenyek költségeinek fedezésére. A Piros 85 előkészületei ráadásul több hónapot ölelnek fel, kezdve az áprilisban kezdődő nevezési időszakkal.
„Ez a könnyebb része, ilyenkor aktualizáljuk a honlapot, elindítjuk a nevezési felületet, kezeljük a beérkező nevezéseket. Igaz, előfordul, hogy egy nap száz fölötti nevezés érkezik be, és mivel mindent egyesével dolgozunk fel, amikor hazaérünk munkából, ez olyan, mint egy második állás. Az asztalomon egymást érik a kis cetlik, nagy cetlik, papírok, különböző táblázatok. A verseny előtt két héttel szabadságot kell kivennem a munkahelyemen, annyi a meló. Érkeznek a szállítmányok, hozzák az kólát, ISO italt, mindent, ami nem romlandó. Az ételek-italok ezt követően szétosztásra kerülnek aszerint, melyik ellenőrzőpontra mennek, a végére az egész egy összefüggő halomnak tűnik. A rendezők közül néhányan a verseny előtt eljönnek hozzám, és ott veszik fel a csomagokat, másoknak a verseny napján szállítjuk ki.”
Ha számszerűsíteni szeretnénk, a Piros 85 kapcsán nagyjából az alábbi ellátásokkal kell számolni: 300 flakon kóla, 600 flakon ISO ital, 250 csomag ropi, 25 guriga trappista sajt, 110 kiló kenyér, 150 tábla csokoládé, amelyet néhol erdélyi házi csokoládé egészít ki, illetve egyéb speciális finomságok. És a verseny szervezése itt még mindig nem ért véget…
„A rajt előtt két-három nappal felosztjuk az útvonalat, és kis csapatokkal nekiindulunk megjelölni. Ehhez egyedi piros-fehér szalagokat használunk, fényvisszaverő darabkákkal a végükön, hogy sötétben is könnyen észre lehessen venni. Az ételek mellett számos tárgyi eszközre is szükségünk van: ládák, asztalok, székek, evőeszközök, gázpalackok, gázrózsák, vizeskannák, egyebek. Az egész egy folyamatos daráló, mert mire odajutsz, hogy megvan mindened, kezdheted cserélni. Elöregszenek, anyagukban elfáradnak a dolgok. A tíz évvel ezelőtti asztalok kezdenek szétrepedni, a műanyag kancsó leejtve széttörik, de ugyanez előfordult vadonatúj vágódeszkával is. Az is előfordul ugyanakkor, hogy szerencsésen alakul minden. A verseny szpíkere például az egyik középiskolai tanárom. Egyszer gondoltam, elhívom, és nagyon jó hangulatot csinált, rengeteg terhet levett és levesz rólam a mai napig.”
Az, hogy a Piros 85 mennyire fontos szerepet tölt be sok terepfutónál és túrázónál, a verseny Facebook-oldaláról is leszűrhető. Az esemény csoportjában számos hasznos információ mellett egy-egy induló bemutatására is marad energia, de Kimmel Péter számos alkalommal személyes visszajelzéseket is kap.
„A múltkor éppen a Szénás-kört teljesítettem, amikor szembejött egy futó. Rám köszönt, a nevemen szólított, majd egyszer csak visszafordult hozzám. Elmondta, ő azért edz az erdőben heti ötször, mert egyik álma a Piros 85 teljesítése, és nagyon szeretné az idén megcsinálni. Elmondhatatlanul jólestek a szavai.”
