Ultrabalaton '19: zokogás, kín, öröm, siker

A tókerülő verseny egyéni teljesítőit kérdeztük néhány szóban élményeikről. Íme egy kis egyveleg külföldiektől, magyaroktól, hölgyektől és uraktól, hogyan látták az eseményt futás közben.

Stine Rex, dán futó, a női verseny győztese

„Remek napunk volt a Balatonnál, az egész családom élvezte a hétvégét, a férjem és a gyerekek is. Nagyon remélem, hogy a jövőben még visszatérhetek. Kedvesek voltak a segítők a frissítőpontokon, csakis jót mesélhetek mindenről. A Balaton gyönyörű, és a verseny miatt volt alkalmam minden oldaláról látni! És még nyertem is, szuper!”

 

Zétényi Szvetlana, női második helyezett

„Ez volt az első egyéni UB-m, tetszett a verseny hangulata, sokan szurkoltak, biztattak, sok pozitív energiát kaptam. Szép volt a táj, gyönyörű helyeken futottunk az északi parton. A szervezés is szuper volt. Az idei főversenyem ez volt, tudatosan készültem Maráz Zsuzsi irányításával, és segített Plavecz Andrea is, aki nagyrészt kerékpárral kísért. Az első 120 kilométeren különösebb problémám nem volt, jól működött a frissítési terv, és utána sem volt nagy baj, csak fáradtam és lassultam.

Tudtam, hogy éjjel nem lesz könnyű, de egy kis szél és az eső még jobban nehezítette a helyzetünket. Az utolsó húsz kilométer volt a legnehezebb, nagyon lassan telt a táv.

A cél a teljesítés volt, de reménykedtem a dobogóban. Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült a női mezőnyben második helyre kerülni, de összetettben is jó helyen végeztem.”

 

Fotó: MTI/Varga György

 

Hallgató-Csík Ivett, női bronzérmes

„Idén indultam másodszor egyéniben az UB-n. Egyetlen célom volt, harminc órán belül célba érkezni. A felkészülés jól sikerült, de ekkora távon bármi megtörténhet. Egyszerűen csak élvezni szerettem volna a futást. A frissítésre nagyon figyeltem, hogy lehetőleg minél tovább tarthassam az egyenletes, kényelmes tempót. Az első száz kilométer alatt a férjem kísért autóval, tíz kilométerenként találkoztunk, már félszavakból értjük egymást, sokadik közös ultránk. A nővérem csatlakozott hozzánk biciklis kísérőként, nem szerettem volna az éjszakai szakaszon egyedül botorkálni. Valamikor éjfél után elkezdett esni az eső, de száznyolcvan kilométerig különösebb probléma nélkül eljutottunk, majd jött a hajnal, a második nap, és éppen úgy, ahogy tavaly, akkorra éreztem, hogy kicsit kezd elegem lenni a futásból. Már nem esett jól, már nem haladtam, és még mindig volt hátra egy maratoni táv.

Száznyolcvan kilométer után azonban egy maratoni már igazán nem foghat ki rajtam, így megkezdtem a végeláthatatlan csoszogást, biztattam magam, hogy egyszer úgyis véget ér, elfogy ez a negyven is.

Életem egyik leghosszabb maratonija volt, az biztos, de beértünk végre Balatonfüredre, ahol tudván, már csak négy kilométer van a célig, valahonnan ismét sikerült egy kis erőt mozgósítanom, és némileg lendületesebb futással eljutnom a célig. Befutni a célterületre hihetetlen élmény volt, ahogy mindenki tapsol, biztat, gratulál, majd bemondják, hogy megérkezett az egyéni női harmadik helyezett… Zokogtam. Még most sem hiszem el! Millió hála minden futóbarátomnak, nővéreimnek, férjemnek, akik nélkül nem érhettem volna el ezt a nagyszerű eredményt!”

 

Jannet Lange, holland ultrafutó

„Nagyon tetszett a verseny! Az útvonal sokkal szebb, mint a Spartathloné, és jól szervezett rendezvény volt. Nagyon kemény verseny volt, főleg az utolsó három órában voltak nehézségeim, de boldog voltam, hogy sikerült harminc órán belül teljesítenem a célomat.”

 

Bódis Tamás, a férfiverseny győztese, akiről hosszabb cikket is írtunk.

„Szerettem volna húsz óra körüli időt futni, bízva abban, hogy elég lesz a dobogóra.

Nehézségek már a verseny kezdete előtt voltak, mivel éppen egy februári sérülésből épültem fel. A verseny ideje alatt ez végig az eszemben járt.

Két holtponton is túlestem, szerencsére sikerült gyorsan túllendülnöm rajtuk. A verseny után az esti órákban éreztem úgy, hogy nagyon elfáradtam. Nagy örömmel tölt el, hogy sikerült nyernem.”

 

Fotó: MTI/Varga György

 

Enrico Maggiola, olasz futó, a férfiak között a második

„Nem vagyok túl jó egészségi állapotban, ennek ellenére reméltem, hogy huszonegy-huszonkét óra alatt teljesítem a távot, ezért mondhatom, hogy jól ment a verseny. A rendezvény nagyon jó volt, a segítők kedvességét szeretném kiemelni, akik mindig mosolyogva lesték a kívánságainkat. A táj lélegzetelállító, nagyon élvezetes ezen a vidéken futni.”

 

Mirko B. Miklic, szlovén ultrás

„Nagyon tetszett az UB, kétezertizenötben, kétezertizenhétben és idén is részt vettem rajta. A szervezés jó volt, még jobb is, mint a Spartathloné. Éjjel voltak nehézségeim Siófok és Balatonvilágos között, bár ugyanúgy készültem, mint a Spartathlonra. Amatőr futó vagyok, az egészségemért és az öröm kedvéért futok, van családom és munkám is. Az ötvenhárom évemet is figyelembe véve, úgy érzem, kiváló állapotban vagyok. Mindig is azon leszek, hogy a legjobb futókkal versenyezhessek!”

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.