Belej-Fekete Bálint hosszú idő után ismét dobogóra állt az országos bajnokságon, a tapolcai hatórás versenyen a harmadik helyen végzett. Korábban megnyerte már a tizenkét órás és a huszonnégy órás ob-t is, jelenleg pedig gőzerővel készül a következő megméretéseire, hiszen nagy céljai vannak.
„Tizenöt éve futok – mondta Belej-Fekete Bálint. – Sportolni akartam, de a futáson kívül nem feküdt semmi. Mindig vékony testalkatú voltam, izgő-mozgó fajta, imádtam futkározni. A kezdetekben a Margitszigeten róttam a köröket, hol egy, hol kettő vagy három kört teljesítettem. Mindig jobbat akartam futni az előző napinál, már akkor is dolgozott bennem a versenyszellem.”
Bálint első célja a félmaratoni volt, majd következett a maratoni is. Utóbbit első alkalommal négy óra negyven perc alatt teljesítette, majd a másodikat már három óra harminc percen belül. A következő lépcsőfok a Balaton Szupermaraton volt, ahol négy napon keresztül kellett naponta több mint egy maratoni távot futni. A verseny 26-40 éves férfi kategóriáját 2011-ben megnyerte, ami nagy löketet adott a továbbiakra. Ezután kétszer is részt vett a Bécs–Budapest Szupermaratonon, amelyen 2012-ben harmadik, majd 2013-ban második lett.
„Nagy dolog volt. Kis tudatlanként olyan példaképekkel versenyeztem, mint például Bogár János. Az első Bécs–Budapest Szupermaratonomon kértem is tőle aláírást, a mai napig megvan a dedikált fénykép.”
Edzőjével, Márton Attilával egyre nagyobb célokat tűztek ki maguk elé, végül 2015-ben értek fel a csúcsra, abban az évben Belej-Fekete Bálint megnyerte a 12 órás és a 24 órás országos bajnokságot is.
„Az év márciusában volt a 12 órás ob, azon 139 kilométert teljesítettem. Előtte novembertől kemény alapozás vette kezdetét, komolyan készültünk a 2015-ös évre. Márciusban aztán jó formában éreztem magam, végigdolgoztam a felkészülési időszakot, lelkesen vártam a versenyeket.
A 12 órás ob-győzelem nagy lökést adott a folytatásra, s áprilisban a 24 órás országos bajnokságot is sikerült megnyernem.
FUTÁS 2022 – MEGJELENT!
Megjelent Futás 2022 magazinunk, amely most leginkább az ultrafutásra fókuszál Erős Tiborral, Fogarasiné Veres Krisztinával, Ferenczi Istvánnal és Dombi Tiborral, de sikerült elérnünk a litván Aleksander Sorokint is, továbbá írunk a Spartathlon hőskoráról, és arról is, korosztályok szerint mire érdemes figyelniük az ultrásoknak. De megjelenik a magazinban az akadálysport, a terepverseny, a babakocsis futás is. A 84 oldalas kiadvány kapható az újságosoknál, az ára 695 forint.
A híres sárvári verseny jelentős kihívás volt, hiszen korábban még nem vettem részt 24 órás eseményen. Nem vagyok kimondott hosszútávfutó-alkat, mások eltérő ritmusban futnak, figyelnem kell az energiabeosztásra. Sárváron az első tíz kilométert közel négyperces tempóban futottam, majd pár percet lassítottam, aztán ismét gyorsultam. Nagy meglepetésemre Csécsei Zoltán előtt megnyertem a versenyt, ami a mai napig szép emlék. Zoli mesélte utólag, hogy a verseny tizenhatodik órájában támadást indított, s fél órán keresztül négyperces ezrekkel futottunk a sárvári vár körül, ám hiába kergetett, nem ért utol. Körülbelül hat kör előnyöm volt, s mivel látta, hogy nincs értelme a további erőfeszítéseinek, az utolsó három-négy órát szinte kézen fogva teljesítettük. A végére több mint 236 kilométert teljesítettem, ez volt a pályafutásom csúcsa.”
Ezután megszületett a kislánya, majd mononukleózis fertőzést állapítottak meg nála, aztán egy családi tragédia rázta meg. Hullámvölgybe került, ami miatt több mint három év kimaradt a futásban, ám ezután úgy érezte, szüksége van a mozgásra.
„Ahogy nőtt a kislányom, azt vettem észre, hogy a vérében van a versenyzés. Ez nagyban hozzájárult, hogy 2019-ben ismét elkezdtem futni. A 2020-ra való alapozás nem sikerült még jól, ennek ellenére meg tudtam nyerni a száz kilométeres Szőlőskört. Aztán koronavírusos lettem, ráadásul a versenyek is elmaradtak. Telt az idő, majd tavaly novemberben ismét elkezdtem a kemény alapozást. Próbálok mindent bepótolni ebben az évben, nagy terveim vannak.
A hatórás tapolcai ob remekül sikerült, most pedig a 24 órás országos bajnokságra készülök. A célom az, hogy legalább 240 kilométert teljesítsek, s ott lehessek az Eb-re készülő magyar válogatottban.”
Belej-Fekete Bálint a Tapolcán megrendezett hatórás ob-n 80.2 megtett kilométerrel Erős Tibor és Beda Szabolcs mögött a harmadik helyen végzett.
„Előzetesen nyolcvan kilométert tűztem ki magam elé, úgy számoltam, hogy ezzel már a dobogóra lehet állni. Igazam lett, szerencsére odaértem a harmadik helyre. Sokan a nagy szélre panaszkodtak, ám megmondom őszintén, nekem nem volt ez zavaró, a verseny vége felé érzékeltem először, hogy az átlagosnál nagyobb szél van. Az elején még vezettem is, aztán az utolsó másfél óra azzal telt, hogy foggal-körömmel védtem a harmadik helyet. Mögöttem négyszáz méterrel Bene Ármin végzett, ám ha még van egy kis idő, nem biztos, hogy enyém a bronzérem. Nagyon boldog vagyok, hogy meglett a harmadik hely, ez az eredmény sok erőt ad a folytatásra. Ami szomorúvá tett, hogy a kislányomnak megígértem, hogy egyszer együtt állhatunk majd a dobogón, ám a rossz időjárás és a hideg miatt nem lehetett ott velem. Sebaj, legközelebb remélem, ez is összejön, akár már a március végi 24 órás verseny után.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
