Először is tekintsünk még vissza egy kicsit az előző idényére.
Volt benne siker és sikertelenség is egyaránt, de összességében mindenképp pozitívan éltem meg – mondta Nemes László a Csupasportnak. – A legfontosabb, hogy ismét fejlődtem és előreléptem. Ha konkrét versenyt kellene mondanom, a balatonfüredi negyvennyolc órás világbajnokságot mindenképp kiemelném, azon egyénileg és csapatban is remekül szerepeltünk, hatalmas élményt jelentett, máig érzem a pozitív hatását. Viszont a backyard-világbajnokság nem sikerült jól, sajnos egy sérülés közbeszólt…
Beszéljünk erről a két említett versenyről, kezdjük utóbbival, amelyen térdsérülés hátráltatta.
Harminckét óráig bírtam, jóval kevesebbet mentem, mint ahogy előre elterveztem. Az utolsó tíz kilométert fájó térddel tettem meg, nem akartam tovább kínozni magam, és kockáztatni egy súlyosabb sérülést. Fizikailag és mentálisan maximálisan fel voltam készülve a versenyre, teljes mértékben ráhangolódtam, ám a sérülés közbeszólt.
Addig mentem, ameddig lehetett, amíg a testem engedte. A kiszállás után azzal nyugtattam magam, hogy én mindent megtettem, így sem magamat, sem mást nem okoltam a történtekért.
Sokat beszélgettem utána a többiekkel, így Baranyai Máté csapatvezetővel és a csapattársaimmal is, nagyon jó érzés volt kibeszélni magamból a történteket, ez sokat segített. Persze kissé negatívan gondolok vissza a backyard-vb-re, ám igyekszem pozitívan nézni, sokat tanultam ebből a versenyből is. Nagyobb célt tűztem ki magam elé, ám bízom benne, hogy a következő világbajnokságon meg tudom mutatni, mit is tudok ebben a számban.
A negyvennyolc órás világbajnokság annál jobban ment, 401.549 kilométert tett meg, amivel a férfiak között ötödik, korcsoportjában pedig első lett.
Amint vége lett a versenynek, azonnal láttam, hogy mennyire fekszik nekem ez a szám, és éreztem, milyen sokat fejlődhetek még benne, tudom, hogy szép eredményeket érhetek el a jövőben. Elképesztően stabil voltam végig, még az utolsó másfél órában is, amikor talpsérülés miatt már nemigen tudtam futni. Még akkor is csak a cél lebegett előttem, és csak haladtam előre.
Tekintsünk előre: milyen célokat tűzött ki maga elé 2025-re?
A főversenyem a május végén Lengyelországban rendezendő negyvennyolc órás világbajnokság. Az erre való felkészülés jegyében márciusban lesz egy személyes kihívás, ami egyelőre titok, ám sokat segít a vb-re. Tervezek még egy néhány napos gyalogtúrát, majd jön a világbajnokság. Idén másik korosztályba lépek, s ha elkerülnek a sérülések, nagy célokat tűzök ki a vb-re, illetve csapatban is szép eredményt érhetünk el. A tavalyi világbajnokságon egy spanyol futó négyszáznegyvenhárom kilométerrel döntött világcsúcsot az 55–60 éves korosztályban, ezt szeretném megközelíteni, netán meg is dönteni. Aztán őszre még tervezek egy huszonnégy órás versenyt, ám az még odébb van, most csak a negyvennyolc órás világbajnokságig nézek előre.
Fotók: Nemes László / Facebook
