Elégedett a lengyelországi vb-n elért eredményével?
Nagyobb céljaim voltak, többet szerettem volna futni, de a körülményeket figyelembe véve elégedett vagyok az eredményemmel – mondta Kelemen Anett.
Hogy érti, hogy a körülményeket figyelembe véve?
Ez a 297 kilométer úgy jött össze, hogy a rajtnál begörcsölt a farizmom és a vádlim, így az első órákban nem is tudtam futni. Ez általában a stressz miatt jön elő nálam, túlságosan befeszülnek ilyenkor az izmaim.
Olyan szinten görcsöltem, hogy az első négy órában húsz kilométert tettem meg sétálva. A szervezők meg is kérdezték, hogy minden rendben van-e, mire gyorsan rávágtam, hogy igen, mert nem akartam, hogy kiszedjenek…
Fotó: Marek Janiak
Szóval az első hat óra azzal telt, hogy rendbe rakjuk a dolgokat, kenegettük, de semmi nem akart használni. Nem sokkal később a kocogás már ment, addigra az izmaim már hozzászoktak a sétához, így közel sem tudtam hozni a tervezett tempót. Innentől nyolcperces tempóban haladtam, viszont ezt végig egyenletesen tartottam. Szinte végig visszafogott intenzitással mentem előre, alacsonyan maradt a pulzusom, így lett meg a majdnem háromszáz kilométer. Előzetesen a korábbi negyvennyolc órás egyéni csúcsom megdöntése volt a cél, ami háromszázhuszonhat kilométer. Mindent egybevetve sikeresnek értékelem a teljesítményemet, ugyanis ki tudtam mászni a gödörből és ismét fel tudtam építeni magam verseny közben. Rengeteg tapasztalatot szereztem, ezeket a jövőben biztosan tudom majd hasznosítani.
Fizikailag vagy mentálisan volt nehezebb kezelni a kialakult helyzetet?
Mentálisan. Előfordult, hogy odamentem a segítőmhöz, megszorítottam a karját, majd könnyezve kérdeztem tőle, most mégis mit csináljak. Igyekeztünk megtalálni a megoldást, de fejben nagyon nehéz volt. Nem tudtam, meddig tart ez az állapot, végig ilyen rossz lesz, vagy csak néhány óráig. Arra azért nagyon büszke vagyok, hogy nem adtam fel, kerestük a megoldást és végigmentem.
Fotó: Ultra Trail-Hungary
Sokan panaszkodtak, hogy a vb-n nem volt pontos a táv mérése: ön mit tapasztalt?
Valóban voltak furcsaságok, kinek többet, kinek kevesebbet mértek annál, mint amit a futóórájuk mutatott. Nekem például két körrel többet írtak be, persze az sem volt mindegy, hogy valaki a külső vagy belső körön haladt, de tény, a megtett kilométerek kapcsán volt nagy értetlenkedés.
Lehetett hallani arról is, hogy a szervezők szándékosan csinálták mindezt, de biztos vagyok abban, ilyesmiről nem volt szó, inkább technikai probléma lehetett az eltérés hátterében.
A regenerációt követően milyen tervei vannak?
A hazaérkezés utáni napon már futottam, a következő hétvégén pedig részt vettem az Ultra Trail Hungary nyolcvannégy kilométeres Szent László Trailjén. Ezt követően rövidebb versenyeim lesznek, majd szeptemberben a Vadrózsa160, októberben pedig a velencei backyard van tervben. Közel lesz egymáshoz a két esemény, de továbbra is nagy vágyam, hogy bekerüljek a jövő évi magyar backyard-vb-csapatba. Az előző két világbajnokságon ott voltam, jó lenne sorozatban a harmadikon is részt venni.
