Az esztendő elején az esztergomi versenyről azt nyilatkozta a Csupasportnak, hogy „van elszámolnivalója, ki akarja köszörülni a csorbát.” Negyvenkét órát töltött a pályán, megnyerte a versenyt. Sikerült?
Igen, sikerült – mondta Fűrész Edit. – Úgy álltam a rajthoz most is, hogy nyerni szeretnék. A backyard szabályai szerint előre nem lehet tudni, hány kör kell a győzelemhez, így a számokkal kapcsolatban nem is nagyon lehet tervezgetni. Győztem, megdolgoztam az aranyéremért, így teljesen elégedett vagyok.
Milyen volt a futás? Minden úgy ment, ahogyan szerette volna?
A negyvenkét óra nem egy erős eredmény, de ezúttal nem bánom, hogy ennyivel nyertem. Ez alatt a negyvenkét óra alatt is rengeteget tanultunk, túljutottunk nehézségeken, sok mindent átéltünk.
Jó érzés volt az az erő, hogy egy-egy probléma megoldása után tudtam, ha jön a következő, azt is megoldjuk. Akadtak fizikai fájdalmaim az elején, ezt nehezen tudtuk kimasszírozni a lábamból, de végül sikerült kezelni és nem okozott már problémát a folytatásban.
Szokásos módon a verseny második felében jött a fáradtságból adódóan egy kis hiszti, de ezt is ismerjük már, elmúlik, ha megyek tovább. Jól építettük fel az egész versenyt a kis csapatommal, gondolok ezalatt a frissítésre, a pihenésre és a körök tempójára. Az októberi egyéni backyard-világbajnokságra készülünk, és ahhoz ez egy abszolút jó felkészülési versenynek bizonyult, ismét sok mindent kipróbáltunk, tapasztaltunk. A segítőim pedig most is jól kezelték és kezeltették velem a kialakult helyzeteket.
Mi volt ezúttal a legnagyobb kihívás?
A lábfájáson és a hisztin kívül nem volt semmi különösebb probléma. Megtaláltam a megfelelő tempót és ritmust, mentem előre, mint egy gép, daráltam a kilométereket, a köröket. Ezúttal az éjszakával sem volt problémám, jól sikerült melegen tartani a szünetekben. A fáradtságot is jól kezeltem, amikor éreztem, hogy kezdek fáradni, egyből tettünk ellene, így most a hallucinációk is elkerültek. A családom és a barátaim szurkolása pedig most is sok energiát adott, amiért nagyon hálás vagyok.
Már tavaly is híre ment, milyen nagyszerű hangulat uralkodott az eseményen: ez most is így volt?
Teljes mértékben. Akárcsak tavaly, a hangulat ezúttal is csodálatos volt, ezért is tértem vissza. Pósa Tibor és csapata ismét nagyszerű eseményt hozott össze, csak arra koncentráltak, hogy a futók minden segítséget és támogatást megkapjanak a backyard szabályainak betartásával, de a legjobb szolgáltatásokban volt részünk, nekünk csak futni kellett. A díjazás megint fantasztikus volt, ráadásul nem csak a győzteseket jutalmazták, hanem a korosztályos legjobbakat is.
Az októberi amerikai egyéni backyard-világbajnokságra készül. Hogyan néz ki addig a naptára?
Nagyon készülök a világbajnokságra, igyekszem fizikailag és mentálisan is összerakni a dolgokat. A júniusi tihanyi backyardon is ott leszek, jó lehetőség lesz a világbajnokság előtt, még tudunk csiszolni a gépezeten. Gál Tibor iránymutatásával mennek tovább az edzések, igyekszünk a lehető legjobb formát elérni, és fejben is folyamatosan dolgozom magamon. Az esztergomi győzelemmel pluszlendületet kaptam, örülök, hogy itt is voltak még új tapasztalások, amik az eszköztáramat bővítik. Úgy szeretnék majd októberben az Egyesült Államokba utazni, hogy teljesen fel vagyok készülve a világbajnokságra, hogy a legjobbakat felvonultató mezőnyben én is a legjobbamat tudjam futni.
Fotók: Jakabházy Miklós, Tranger Gyula, Török Mónika
