Nemrégiben részt vett a Kinizsi Százason: milyen volt?
A sok fájdalom mellett bevallom, élveztem is – mondta Kiss Lara. – Korábban még soha nem teljesítettem ilyen hosszú távot, sok újdonságot tanultam, más volt, mint az eddigiek. Gőzerővel készülök a novemberi görögországi Spartan Agoge: 300 Marchra, éppen ezért a Kinizsi Százason is kilenc kilogrammos hátizsák volt velem.
Mi volt a legnagyobb kihívás ezen az eseményen?
A mentális része. Ki kellett bírni a fájdalmat, haladni még akkor is, amikor legszívesebben hazamentem volna. De számomra nem létezett olyan opció, hogy nem csinálom meg. Azt éreztem, hogy a fejem visz előre, pozitívan néztem a dolgokat. Hogy visszatérek-e? A verseny után a megfelelő regeneráció volt a legfontosabb, s nem mondom, hogy nem térek vissza.
A Spartan az első számú sportja, mióta űzi?
Gyerekkorom óta közel van hozzám a sport, sokáig eveztem, majd kétezertizenkilencben a születésnapomra kaptam egy Spartan-nevezést ajándékba. Meglepetésemre rögtön érmet szereztem open kategóriában, nagy élmény volt. Egyből magával ragadott, tetszettek az akadályok, a versenyzés, a hangulat – nem volt kérdés, hogy folytatom. Szeretem csinálni, mindig arra törekszem, hogy kihozzam magamból a maximumot és egyre jobb legyek. Mindig a következő célt, a következő kihívást figyelem. Általában Age Groupban versenyzek a 18-24 éves kategóriában. Más erősségű a mezőny itthon és külföldön, ráadásul most változások vannak, akad, aki tőlünk felkerül Elite-be. Engem most az Endurance-vonal motivál, ebből szeretném kihozni a maximumot.
Immár gyerekekkel is foglalkozik. Nagy kihívás ez?
Vácon felnőtt STG-edzéseken másodedzőként dolgozom, innen jött az ötlet, hogy ne csak felnőtteknek, gyerekeknek is legyen lehetőségük rá. Bevallom, a gyerekekkel nagyobb kihívás együtt dolgozni, de elképesztően szeretem. Ebben a korban alakulhat ki a sport és a mozgás iránti szeretet alapja, fontos időszak ez, ami a későbbiekre is hatással lehet. Eleinte tartottam tőle, hogy milyen lesz, de mivel fiatal vagyok, könnyebben megtaláljuk a közös hangot. Egyelőre heti egy edzést tartok, öt és tíz fő között szoktunk lenni egy alkalommal.
Novemberben Görögországban lesz az Agoge: 300 March Spartan verseny. Addig hogyan néz ki a naptára?
A Kinizsi Százas jó felmérő volt, hogy miképp tudok hasonló hosszúságú versenyen teljesíteni. Addig vár rám augusztusban egy Endurance Trifecta-hétvége, ahol huszonnégy, tizenkettő és négyórás megméretések lesznek, majd két hét múlva a Spartan Ultra, aztán a sprintvilágbajnokság. Ezeken kívül még jöhet be a képbe néhány felkészítő verseny.
Mi a célja a görög versenyen?
Százhúsz kilométert kell megtenni ötezer méter szintemelkedéssel, Spártából fel kell futni a Tajgetoszra, majd vissza Spártába. A saját dolgainkon kívül van kötelező felszerelés, a nőknél be kell tenni egy kilenc kilogrammos súlyt a hátizsákba. Sorsolással kerültem be a mezőnybe, háromszázan leszünk ott, a célom nem a másokkal való versenyzés, hanem az, hogy felülmúljam önmagam. Az edzések mellett mentálisan készítem fel magam, hiszem, hogy ez fejben dől el.
