Kiváló eredményeket ért el a Spartan CEU Series második állomásán Lengyelországban.
Jó formában éreztem magam, ráadásul tudtam, hogy szintes a pálya, ami sokkal jobban fekszik nekem, mint a sík – mondta Borza Helga a Csupasportnak.
Először úgy volt, hogy csak a szombati superen veszek részt, de ha már ilyen messzire utaztunk, ráadásul éppen születésnapom volt vasárnap, megleptem magam egy beasttel…
Nehéz, sok szinttel teli pálya, CEU-s szinten sem volt könnyű. Nem olyan régen a szombathelyi Spartanon nem úgy ment a super, ahogyan szerettem volna, most mindenképpen jobban akartam teljesíteni és ki akartam hozni magamból a maximumot.
Ez úgy néz ki, sikerült: beszéljünk a két futamról, kezdjük a superrel.
Szép időjárásban rajtoltunk, az elején rögtön egy nagy mászással kezdtünk, a sípálya alatti felvonóknál kellett mászni, elég meredek volt, de jól osztottam be az erőmet a technikás szakaszon. Ami az akadályokat illeti, a dárda és a multi twister egyből sikerült, az olympusnál hibáztam. Teljes mértékben kifutottam magam, boldogan értem célba, jót versenyeztem, s ami a legfontosabb: remekül éreztem magam. Összességében nehéz volt ez a super, a tizenkét kilométeres pálya ezer méter szintemelkedést tartalmazott, a hetedik helyre volt most elég a teljesítményem.
Másnap viszont megszerezte a hőn áhított háromszöget: harmadik lett a beasten.
A szombati verseny után közel sem éreztem magam kipihentnek a vasárnapi beasten, főleg úgy, hogy az én futamon után még órákig kint maradtam a pályán, mert a barátnőmet vártam, aki éppen futott. A napsütés miatt fejfájásom és hányingerem lett, reménykedtem benne, hogy reggelre elmúlik, szerencsére így lett. Az időjárás viszont száznyolcvan fokos fordulatot vett, vasárnapra megjött a szél és az eső, a pálya saras lett.
A rajtcsomag átvétele után nagyon zuhogott, senki sem akart beállni a rajtba, szóltam is a többieknek: „Senki nem jön velem? Tudjuk le ezt a szörnyű pályát.”
Ez a szombatihoz képest tíz kilométerrel és hétszáz méter szinttel több volt, magasabbra mentünk, többet kellett mászni. Ismét technikás pálya várt, ráadásul egyszer azt hittük, hogy eltévedtünk. Ez egy kicsit megzavart, de aztán ismét jó irányba kerültünk. Nem volt friss a lábam, de szépen mentem előre, az ape-henger és a Z-fal is simán ment, viszont a dárda és a twister ezúttal nem jött össze elsőre, most nagyon vizes és saras volt minden, szóval a körülmények nem könnyítették meg a dolgunkat. Kemény futamon voltunk túl, nagyon örülök a harmadik helynek. Mindenképpen szerettem volna egy háromszöget szerezni Lengyelországban, a superen ez nem jött össze, de a beasten igen. Tökéletes születésnapi és anyák napi ajándék volt, külön öröm, hogy a kislányommal élhettem át.
Hogyan néz ki a közeljövő programja?
Ott leszek a Spartan CEU harmadik állomásán júniusban Erdélyben, beast távon versenyzek. Rá két hétre lesz a morzine-i világbajnokság, nemrég kaptuk meg a pályarajzot, ötvenegy kilométer hosszú lesz a pálya háromezer méter szintemelkedéssel megfűszerezve. De mindenekelőtt május végén Komáromban méretem meg magam, superben és sprintben is rajthoz állok.
