Az éremszerzés céljával vágott neki a távnak?
Tavaly is részt vettem ezen a versenyen, akkor tizenegy óra harmincnyolc perces időeredményt értem el ugyanezen a távon, most pedig mindenképpen be szerettem volna menni tizenegy óra alá – mondta Fekete Beatrix, aki 10:48:42-es idővel harmadik helyen ért célba a nők között az Ultra Trail-Hungary 83.5 kilométeres távján. – Abban bíztam, ha ez összejön, azzal bekerülhetek az első tízbe is a lányok között. Nem ismertem a többi versenyzőt, hatalmas meglepetés volt, amikor közölték körülbelül harminc kilométer után, hogy a negyedik helyen vagyok.
Onnantól elkezdtem reménykedni, hogy összejöhet az éremszerzés, majd amikor a következő frissítőpontnál megláttam az előttem lévő lányt, igyekeztem a lehető leggyorsabban áthaladni. Egyébként végig az volt a taktikám, hogy a lehető legkevesebb időt töltsem a frissítőpontokon.
Amikor a harmadik helyre kerültem, igyekeztem megtartani, s próbáltam jól beosztani az erőmet a hátralévő kilométerekre.
Fotó: Ultra Trail-Hungary
Ez remekül sikerült, megtartotta a harmadik helyet. Milyen volt a verseny?
Edzőmmel, Sinka Andrással pulzustartományt határoztunk meg, amelynek volt alsó és felső értéke is. Nem akartam túl óvatosan kezdeni, mert aggódtam a meleg miatt, a lehető legtöbbet szerettem volna kellemes hőmérsékletben haladni, még mielőtt beüt a hőség. Tudtam, hogy a tavalyi versenyen melyik ponthoz mikor értem, így az egy évvel ezelőttiekhez viszonyítottam. Dobogókőnél volt tíz perc előnyöm, onnantól viszont nem figyeltem az időmet, csak arra koncentráltam, hogy megfelelően haladjak előre és jól frissítsek.
A sófogyasztást kissé alulterveztem a nagy melegben, Visegrád környékén elkezdtek görcsölni a combjaim a meredekebb részeken, így sűrűbben kellett sót bevennem, ami szerencsére orvosolta a problémát. Az utolsó hét kilométert leszámítva végig jó erőben éreztem magam, a hajrábeli aszfaltos rész azonban megviselt, de ott már reálisnak láttam a harmadik hely megszerzését. Euforikus hangulatban értem be a célba.
Mi volt a legnagyobb nehézség?
Az utolsó néhány kilométer, a skanzentől a célig. Tavaly is ezt éltem meg a legrosszabbul, most is ez történt. Illetve, amikor elkezdett Visegrád környékén görcsölni a combom, akkor féltem, hogy az ezt követő meredek részeket hogyan birom. Szerencsére semmi probléma nem akadt, így csak a vége ment nehezebben, de ennek ellenére nagy örömömre meglett a bronzérem.
Ezt követően hogyan néz ki a közeljövője, melyik lesz a következő versenye?
A nyáron nincs tervben verseny, készülök a szeptemberi Julian Alps nyolcvan kilométeres távjára. Az biztos, hogy jövőre ismét ott szeretnék lenni az Ultra Trail-Hungaryn, kérdés, hogy melyik távon.
Fotó Ultra Trail-Hungary
