Sokan a koronavírus-járvány közepette is megvalósítják céljaikat kedvenc időtöltésük közben. Ilyen Molnár Barnabás mérnök-informatikus is, aki barátjával együtt augusztusban elindult az Országos Kéktúrán, de nem a hagyományos módon, s nem a klasszikus útvonalon, vagyis nem a nyugati határvidéken lévő Írott-kőtől indulva.
„Mivel munka mellett szeretnénk teljesíteni a Kéktúrát, nem szabtunk magunknak időkorlátot – kezdte a 29 esztendős Molnár Barnabás. – Augusztus elején Hűvösvölgytől indultunk kelet felé, s december közepéig hét túrával eljutottunk a Bükk végéig. Természetesen a különböző szakaszokat onnan folytatjuk, ahol az előzőt befejeztük, de a logisztikát meg kellett oldanunk. Eleinte kézenfekvő volt a tömegközlekedés, de a különböző járványügyi intézkedések és az esti kijárási korlátozások miatt váltottunk. Két autóval mentünk, az egyiket leparkoltuk a következő szakasz tervezett végéig, a másikkal visszamentünk a rajthelyhez, majd amikor elértük a célt, az egyik autóval visszamentünk a másikért, és úgy haza. Körülményes megoldás, de működött.”
A két túrázó négy hónap alatt nagyjából négyszáz kilométert tett meg, de december közepétől szünetelteti a teljesítést.
„Elsődleges célom volt a másik hobbim kiélése, vagyis hogy rövid néma videókat készítsek az egyes szakaszokról, hogy más is gyönyörködhessen a tájban. Ezt lehetetleníti el némileg a mostani időjárás. Mindketten bírjuk a hideget, de azért vállalkoztunk a túra teljesítésére, hogy gyönyörködjünk Észak-Magyarországban. A ködös, párás, felhős időben ez nem mindig lehetséges, ezért kivárjuk a kedvezőbb időjárást.”
Egyébiránt egy-egy kitűzött túraszakaszt kettő-négy nap alatt teljesítettek, vagyis az éjszakákat sátorban töltötték az erdő közepén. A jelenlegi jogszabály szerint Magyarországon engedélyezett a vadkempingezés, de sátorral ugyanazon a helyen legfeljebb huszonnégy órát lehet eltölteni.
„Amikor már nyirkos hideggel és mínuszokkal küzd az ember, egyszerűbb lenne szállást foglalni, de a járvány alatt ez sem lehetséges. Helyette maradnak a sátrak és az éjszakai erdő megismerése, amely a különös hangoktól is izgalmas. Az őzek ugatását vagy a macskabagoly nyávogáshoz hasonlító hangját ugyanúgy meg kellett szokni, mint a vaddisznók röfögését, de ha csendben maradunk, utóbbi is odébbáll. Egyébként a szarvas és az őz ijedős, a róka még inkább, medvével nem találkoztunk, szóval biztonságban éreztük magunkat. Egyszer fordult elő csak, hogy az éjszakára a fára felfüggesztett élelmiszeres hátizsákunk nagy puffanással ért földet, de mire kicipzároztuk a sátrat, csak a szétmarcangolt táskát találtuk meg.”
Az Országos Kéktúra teljesítése amúgy februárban vetődött fel, amikor mindketten a Magas-Tátrában túráztak.
„Beszélgettünk, hogy mennyire jó, amiért elutaztunk két-háromszáz kilométert Szlovákiába, ám a hazai túraútvonalakon sem mentünk még végig. Ha teljesítettünk itthon, majd akkor fordulhatunk külföldi úti célok felé is. Addig is várjuk a kedvező időjárást, hogy folytathassuk a Kéktúrát.”
Az eleddig teljesített négyszáz kilométerről többrészes videó is készült, amelyből az éjszakai erdő hangjai mellett a csodálatos Észak-Magyarország tájait is megismerhetjük.
Fotók: Molnár Barney/Instagram
Videó: Molnár Barney/Youtube
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
