Mikor kezdte a futást?
Gyakorlatilag hároméves korom óta folyamatosan sportolok – mondta Lázár Kornél. – Rengeteg dolgot kipróbáltam, a műkorcsolyát, a teniszt, a síelést és a sziklamászást is, a futás pedig mindig is jelen volt kiegészítésképpen. Aztán olyan sportot akartam, amelyet bárhol és bármikor kötetlenül tudok űzni, s így lett végleges a futás. Igazán aktívan tizenöt éve csinálom. Eleinte aszfalton futottam, majd belekóstoltam a terep világába, ami egyre jobban megtetszett, mindig szerettem a természetben, szép helyeken lenni. Már hét éve Jakus Béla az edzőm, nagyon szeretek vele együtt dolgozni, sokat fejlődtem az iránymutatásával. A sérülések szerencsére eddig elkerültek, folyamatosan növeltem a távot, de a legfontosabb mindig az, hogy vigyázzak a testi épségemre. Az edzések mellett sok időt fordítok a kiegészítő tevékenységekre, így rendszeresen nyújtok, hengerezek és jógázom is.
Hogyan jutott el a száz kilométer feletti versenyekig?
Először hazai eseményekre mentem el, majd a külföldiek felé fordultam. Szépen sorban jöttek az ötven, hatvan, hetven és nyolcvan kilométeres versenyek, majd tavaly úgy döntöttem, ideje kipróbálni a száz kilométert. Sajnos nem volt sikertörténet, habár a felkészültségemmel minden rendben volt, egyszerűen nem adta ki, nem az én napom volt. Az ultrafutás rengeteg tényezőn múlik, többek között szerencse is kell hozzá. Szóval idén mindenképpen ki akartam köszörülni a csorbát, s az egyik kedvenc versenyem a Lavaredo Ultra Trail, így esett rá a választásom.
Egyébként ez már az ötödik teljesítésem volt, kétszer az ötven, kétszer pedig a nyolcvan kilométeres távon mentem végig. Jó döntés volt, hogy ezúttal a százhúsz kilométerest választottam, szinte minden a terv szerint alakult.
Milyen volt a mostani verseny?
A kisebb-nagyobb nehézségek ellenére minden az elképzeléseim szerint alakult, de tudni kell, hogy nincs könnyű ultraverseny, csak kevésbé nehéz. Lehetett volna sokkal nehezebb is, de a megfelelő felkészültség sokat nyomott a latban, mentálisan és fizikailag is topon voltam. A gyomrom rendben volt, jól bírtam a terhelést, folyamatosan haladtam, nem esett az intenzitásom. Külön öröm, hogy a pulzust végig tudtam tartani. Sosem hagy alább a motivációm, de ezúttal pluszt adott, hogy minden nagyszerűen működött. Boldog vagyok, hogy ilyen nagyszerűen sikerült a Lavaredo, mindennel maximálisan elégedett vagyok. Egyébként nem tartom kiemelkedő futónak magam, vannak nálam sokkal jobbak, de bizonyos tekintetben mégiscsak különleges, ami csinálok. Én magamért futok, illetve szeretek a természetben lenni, imádom a hegyeket és az erdőket. Sokkal több élvezetet ad, mint amennyi szenvedéssel jár, rengeteget tanított már eddig is kitartásról és tartásról.
A Lavaredo Ultrán mi okozta a legnehezebb kihívást?
A frissítés a gyenge pontom, de ezzel sokan vannak így a futás világában. Folyamatosan dolgozom azon, hogy egyre jobb legyen, általában kilenc és tíz óra után jönnek elő problémák. Ezúttal tizenöt óra után adódott egy kisebb gikszer, nem akart semmi lecsúszni a torkomon… A legtöbbször a saját frissítésemet használom, de most a frissítőpontokon lévőkből is elvettem ezt-azt. Egyébként nem volt olyan nagy nehézség ez sem. Illetve, ez volt az első olyan versenyem, amelyen este rajtoltunk. Előtte napközben nem tudtam pihenni, ráadásul az előző éjszaka sem volt jó, így fáradtan és kialvatlanul rajtoltam, nehéz volt éjjel futni.
Vágytam az alvásra, mozgás közben is el tudtam volna aludni… Furcsa állapotban éreztem magam, de reggelre minden rendbe jött.
Tekintsünk előre egy kicsit: hogyan néz ki a közeljövője?
Az esztendő elég sűrűre sikeredett, a Lavaredo Ultra Trail előtt Madeirán teljesítettem egy nyolcvanöt kilométeres versenyt. Az UTMB-re kisorsoltak, így legközelebb ennek a versenynek a száz kilométeres távja vár rám.
