Nagyszerű futással teljesítette a La Sportiva Lavaredo Ultra Trail nyolcvan kilométeres távját, de még mielőtt erről a versenyről beszélnénk, nézzünk egy kicsit vissza. Mikor kezdte a futást?
Huszonévesen futottam néhány félmaratonit, de akkoriban nem ez volt a legfontosabb az életemben, nem is vettem annyira komolyan – mondta Mendel Dániel, aki 13:22:50-es idővel teljesítette a La Sportiva Lavaredo Ultra Trail 80 kilométeres távját. – Kétezertizenkilencben aztán ismét nekiveselkedtem, öt kilométerrel kezdtem, és innen építettem fel magam. Három éve lett komolyabb a dolog, kétezerhuszonháromban pedig teljesítettem a Spar Maratont. Tavaly év eleje óta Evetovics-Balla Hajnalkával készülök a Hanka Team tagjaként, rengeteget segít, sokat fejlődtem nála – mellette sokat köszönhetek a Reggeli Harmónia kerületi futócsapatunknak, valamint a feleségemnek, akik támogatása nélkül ezek a sikerek nem jöhettek volna létre.
Az első ultrám a tavalyi Mátrabérc volt, majd jött az Ultra-Trail Hungary Szentlászló Trail nyolcvan kilométere, a Suhanj!6, illetve a Julian Alps Trail nyolcvan kilométeres távja.
Így belegondolva, egész jól sikerült a tavalyi évem… Ebben az évben a Lavaredo Ultra Trail volt a főversenyem, de idén is részt vettem a Mátrabércen előtte.
Mi volt a célja a Lavaredo Ultra Trail-en?
Nem volt bennem egy csepp félelem sem, de tudtam, hogy komoly kihívás vár rám. Mégiscsak közel ötezer méteres szintemelkedésről beszélünk, sokat kell kétezer méter felett futni, és ott van az a nyolcvan kilométeres táv is… Nem sok rutinom van a magashegyi relatív oxigénhiányos levegőben való futást tekintve, így izgatottan vártam a rajtot. Nem voltak túlságosan nagy elvárásaim magammal szemben, csupán teljesíteni szerettem volna a versenyt. Előzetesen tizenöt-tizenhat órát lőttem be, ehhez képest kicsivel több, mint tizenhárom óra alatt értem be, ami nagyszerű eredmény. Eddig a nemzetközi versenyeken általában a középmezőnyben végeztem, most bőven az első negyedében, ami nagy büszkeség számomra. Remek versenyen vagyok túl, a frissítésem is nagyszerűen működött. Pedig nem kezdődött jól a verseny napja…
Mire céloz?
Éjszaka a hotelben megszólalt a tűzjelző, el kellett hagynunk az épületet, az alvásom teljesen megborult. Ráadásul négykor már keltünk, és mentünk is a verseny helyszínére. A rajt utáni tíz kilométeres, ezerhétszáz méter szintemelkedéssel megfűszerezett emelkedő teljesen szétszakította a mezőnyt. Az emelkedőre felérve a hosszabb lejtős szakaszon a frissítésemet kellett rendeznem először, ugyanis a pálya nehézségei mellett nagyon meleg is volt.
Vizeztem a pólómat és a sapkámat, a patakokból és a tehénitatókból ittunk, minden frissítési lehetőséget kihasználtunk.
A teljesítési időből negyven perc azzal ment el, amíg a frissítőpontokon újra és újra megtöltöttem a kulacsaimat, segítők nélkül ez kissé lassabban ment, de nem volt vészes. Nagyon jól éreztem magam futás közben, minden gördülékenyen ment, azt sajnálom, hogy nem a hosszabb távra neveztem, ment volna még tovább is a futás.
Mi jelentette ezúttal a legnehezebb kihívást?
Minden a lehető legnagyobb rendben ment. Annak ellenére, hogy nem sikerült túlságosan jól pihennem a verseny előtti éjjel, jól érezem magam fizikálisan és mentálisan is, nem voltam fáradt, nem fájt semmim, nem voltak holtpontjaim – ez a jól sikerült felkészülésnek, formaidőzítésnek és frissítésnek köszönhető elsődlegesen.
Milyen célokat tűzött ki maga elé a közeljövőt tekintve?
Legközelebb a Suhanj6!-on leszek ott, tavaly hatvanhat kilométert tettem meg, most ennél többet szeretnék, ősszel aztán jön az Ultrabalaton Trail. A következő nagy célom, hogy egyben lefussak száz kilométert, illetve ami a hosszútávú terveket illeti, nagy vágyam az UTMB klasszikus, százhetven kilométeres távjának a teljesítése. Tudom, hogy ettől még messze vagyok, de jó úton járok, hiszem, hogy előbb-utóbb ez is összejön.
