Teljesítette a kihívását: öt nap alatt tíz maratonit futott le a Miami Beachen. Milyen érzések vannak önben?
Örülök, hogy vége, sokkal nehezebben ment, mint ahogyan azt előzetesen elképzeltem – mondta Piringer László, aki a Miami Beachen öt nap alatt tíz maratonit futott le. – A lábaim a kihívás alatt végig jól működtek, sőt, néhány nap eltelte után elmondhatom, hogy remekül regenerálódtak. Fejben kellet néhány nap, hogy lecsillapodjak és visszatérjek a valóságba. Szerencsére a futás során semmi egészségügyi problémám nem akadt, nem fájt a térdem vagy a bokám, és nem keletkezett a talpamon vízhólyag. Utóbbi rendesen megnehezítette volna a dolgom, de egy egyesült államokbeli cég támogatásának hála, nagyszerű sportzokniban futhattam.
A beszélgetés előtt említette, hogy valamiben tévedett is. Mire gondolt?
Már rögtön az első napon rájöttem, hogy tévedtem, ugyanis azt gondoltam, maratonikat futok, de realizálódott, hogy egy nap nyolcvannégy kilométert kell megtennem – ez pedig kőkemény ultrafutás.
Ráadásul az időjárás sem kedvezett, nem szeretem erre fogni a dolgokat, de most nagyon szétszedett a nap. Végig harminc Celsius fok feletti hőmérsékletben futottam, árnyék nélkül, a bőröm teljesen barna lett. Ráadásul nyolcvan százalékos páratartalomban… Délután két órától volt a legmelegebb a pályán, egészen hatig nagyon kemény volt.
Hogyan nézett ki ez az öt napja a gyakorlatban?
Ebben az időszakban nem léteztem otthon, csak a feleségem rendezte a gyereket. Mindennap öt órakor keltem, hatkor már futottam, majd az első maratoni után hazamentem, s visszatöltöttem. Sok szén-hidrátot ettem, így pizzát vagy tésztát, majd kimentem a második maratonira. A második mindig nehezebben ment, éreztem, hogy a testem nem friss. Este, a második maratonit követően ettem, zuhanyoztam, majd le is feküdtem, ugyanis másnap öt órakor máris kezdődött a nap. Nehezen aludtam el, a lábaim bizseregtek, előfordult, hogy órákig csak vergődtem az ágyban. Érdekes, mert reggelente friss voltam, mindent rendben éreztem. Durva belegondolni, hogy az alvás mennyire vissza tudja építeni a szervezetet. Egyébként nem aludtam sokat, a legtöbb öt óra volt.
Megszokhattuk már öntől a földöntúli teljesítményt, de ismét elképesztő eredményt tett le az asztalra. Hogyan tudta egy nap kétszer is elkezdeni a maratonit?
Nagyon monotonnak bizonyult a kihívás, ezért zenét és hangoskönyvet hallgattam. Lassan haladtam, előzetesen nem terveztem, de sokat sétáltam. Sőt, rengeteg emberrel beszélgettem is közben. A hétvégén pedig gyerekeknek tartottak futballedzést a pályán, ami körül futottam, s rengetegszer gurult ki a labda éppen hozzám. Bevallom, nem esett már jól ilyen leharcolt lábakkal visszarúgdosni, így kijöttem a futópályáról és az utcán fejeztem be az utolsó kilométereket. Örülök, hogy vége lett, az utolsó napok valódi kínszenvedést jelentettek. Sok hullámvölgyön mentem keresztül, nem gondoltam volna, hogy ez a viszonylag rövid kihívás ilyen nehéz lesz. Érzelmileg nagyon hullázóan éltem meg, egyszer valósággal repültem, néhány pillanattal később ugyanazon a pályán futva a pokolban éreztem magam. Sokszor nem volt kedvem hozzá, mentálisan és fizikálisan is mélyre kerültem. Egyébként sokat fogytam, összesen harmincötezer kalóriát égettem el.
Ahogyan mindig, úgy a mostani futásánál is jótékonykodott: pénzt gyűjtött a Voice of Children’s Foundation nevű helyi alapítványnak, amely bántalmazott gyermekeket segít kiemelni veszélyes családi környezetükből.
Jobban örültem volna, ha több pénz gyűlik össze, de sajnos nem volt időm még jobban reklámozni az adakozás részét. Azonban még hónapokig lehet küldeni támogatásokat, remélem magas összeg jön össze az alapítvány javára. Az adományozásról szóló részleteket a Lazruns Instagram-oldalának biójában és a Lazruns Facebook-oldalán lehet megtalálni.
Hogyan oldotta meg a frissítést?
Egyedül. Nehezen tudtam magamat frissíteni, egy hűtőtáskával mentem minden alkalommal a pályára, illetve egy fényképezőgép-állvány segítségével készítettem képeket. Egy ilyen többórás futás alkalmával az ember el tud veszni a frissítésben, minden órában be kell vinni valamit, s négy-öt óra után már nem nagyon emlékszik, hogy vajon legutóbb bevitte-e, amit tervezett. A bekeverések miatt igencsak lelassultam, ezek után sokkal jobban értékelem a segítők munkáját.
Sokszor magányosnak éreztem magam, de büszke vagyok rá, hogy sikerült teljesítenem. Bevallom, sok olyan pillanat akadt, amikor sokan feladták volna, de én erős maradtam és mentem tovább.
Milyen célt tűzött ki a közeljövőt tekintve?
Ahogyan a kihívás előtt a Csupasportnak is mondtam, a cél a rozsda lerázása volt. Ezt megelőzően egy hatórás versenyen hatvanhat megtett kilométerrel harmadik lettem, s ez a két futással kapcsolatos teljesítményem jó alapot ad a folytatásra. A közeljövőben hazamegyünk Magyarországra, a tervek szerint otthon is szeretnék versenyezni, de nincs még semmi konkrétum. Ami a jövőt illeti, a hazai versenyek közül az Ultrabalaton, míg a külföldiek közül a Badwater vonz igazán. Azonban ezekhez még rengeteget kell dolgozni, és az ember öregszik, így minél előbb szeretném teljesíteni. Az igazság azonban az, hogy leginkább saját magam által kitalált kihívásokat szeretek teljesíteni, ahogy tettem az Egyesült Államok keresztülfutásakor, a huszonnégyórás Margitsziget-futásomkor vagy éppen most, az öt nap alatt tíz maratonival. Azt még el szeretném mondani, hogy nemsokára megjelenik két futós könyvem gyerekeknek, már javában készül a budapesti és a miami verzió is.
