Magabiztos futással győzött a Tapolca Trail negyvenöt kilométeres távján a nők között. Az aranyérem megszerzése volt a célja a rajt előtt?
Nem vagyok olyan jó formában, mint néhány évvel ezelőtt, idén nem is nagyon versenyeztem, szóval olyan nagy vágyaim nem voltak, de az éremszerzésben azért reménykedtem – mondta Bognár Nikoletta, aki 5:03:44-es idővel győzött a Tapolca Trail 45 kilométeres távján. – Az előzetes elképzeléseim szerint öt órán belül célba szerettem volna érni, de a nagy meleg miatt egy kicsit kitoltam ezt a határt.
Azt tudtam, hogy családias ez az esemény, az átlagosnál kisebb a mezőny, így nem is vártam olyan vérre menő küzdelmet, mint mondjuk egy UTT-n.
Fotó: Poelz Anita
Említettem, hogy nem sok versenyen vettem részt mostanában, de amelyeken ott voltam, azokon nem értem el rossz eredményt. Például az Ultra-Trail Hungary Szentendre Trailen a nők között a tizedik helyen végezem, összetettben pedig negyvenegyedik lettem, ami elég jónak mondható. Pláne úgy, hogy edző nélkül, magamtól készülök.
Milyen volt a verseny?
Ahogy említettem, családias volt a rendezés, nem voltunk túl sokan, az elején rögtön az élre kerültem két fiúval együtt. A rajtban már huszonnyolc Celsius fokot mutattak a hőmérők, elég meleg volt, de húsz kilométerig minden a lehető legnagyobb rendben ment. Egyszer eltévedtem, de szinte minden versenyen megtörténik ez velem, így nem volt újdonság számomra. Rendre rakok bele néhány száz méter pluszt a pályába…
A frissítőpontok sűrűn helyezkedtek el, minden volt, amire szükség lehetett, a szervezők nagyszerűen felkészültek a melegre. Csodálatos környezetben futottunk, nagyon jó volt a pálya, és az önkéntesek is kedvesen bántak mindenkivel. Visszatérve, húsz kilométer után megjött a nagy meleg, de összeszedtem magam és igyekeztem magabiztosan haladni előre. Az emelkedőkön előfordult, hogy sétáltam, a lejtőket viszont becsülettel megfutottam. Nem csúsztam szét, bár harmincöt kilométernél kijött belőlem a kóla és a dinnye, a gyomrom egy kicsit felkavarodott…
Nem szoktam kólát inni a versenyeken, általában vízzel és málnaszörppel elvagyok. Nos, a gyomorprobléma után mentem tovább, majd az utolsó frissítőpont gyönyörű helyen volt, egy rét közepén.
Hat kilométer volt ekkor hátra, tudtam, hogy nincs veszélyben a győzelmem, s olyan jó volt a hangulat, hogy elbeszélgettem az időt a frissítóponton… Bevallom, lazábbra fogtam a végét, nagyon élveztem minden egyes percet. Talán, ha nem beszélgetem el az időt, akkor meglett volna az öt órán belüli célbaérkezés. Gyakorlatilag rajt-cél győzelmet arattam a nők között, összetettben pedig második lettem, csak egy fiú előzött meg.
Mi volt a legnagyobb nehézség ezúttal?
Egyértelműen a meleg. Sokat futok melegben, de most rengeteget kivett belőlem ez az időjárás. A végére el is fáradtam, de nagyszerű versenyen vagyok túl.
Milyen céljai vannak a közeljövőt illetően?
Van tervben néhány verseny, augusztusban az Öreg-Bakonyon, szeptemberben a Szőlőskörön leszek ott, a kettő között pedig Kőszegen veszek részt egy jótékonysági félmaratonin. Lehet, hogy további megmérettetéseken is indulok, de egyelőre a felsoroltak tűnnek biztosnak.
