Korosztályában, azaz az ötvenévesek felett, sőt, abszolútban is első lett. Ez volt a célja?
Előzetesen csak kilométerszámot tűztem ki magam elé, legalább 225-öt szerettem volna menni – mondta Nagy Miklós. – Egy verseny előtt sem gondolok helyezésre, egyrészt nem lehet tudni, milyen a mezőny, másrészt egy ultrafutamban bármi közbejöhet.
A rajt előtt tudtam meg, hogy ott lesz Szinisa Sztankovics, egy szerb futó, aki az Ultrabalatont is teljesítette idén, s kiváló teljesítményre képes. Gyanítottam, hogy kemény menet lesz, és igazam lett…
Kiélezett volt a verseny?
Folyamatosan előzgettük egymást. Az elején öt harminc és öt negyven közötti tempót lőttem be, de Sztankovics miatt gyorsabban haladtam. Körülbelül nyolcvan kilométerig mentem így, aztán kissé visszavettem, de láttam, hogy ő is lejjebb kapcsolt. Ekkor három körrel előttem volt, de másfél óra múlva megelőztem, és így ment tovább, folyamatosan előzgettük, kerülgettük egymást. Száz kilométer előtt nem sokkal négy körrel én vezettem, de mire a százhoz értünk, már húsz méterrel ő futott előttem.
Nagy meccs volt, aztán a térköves részen elkezdett fájni a bokám, így leültem a frissítőponton, levettem a cipőmet és a bokámon lévő chippet, hogy bekenjem a lábamat. Ahogy végeztem, automatikusan indultam is tovább, de a chip ott maradt a padon… Hat kört mentem így, azaz valamivel több mint három kilométer ment a kukába. Akkor ez nagyon hiányzott, ugyanis tizenegy körrel vezetett a szerb. Bevallom, kezdtem elengedni a győzelmet, de láttam, hogy eléggé fárad, és hat körre megközelítettem. Meglepődve láttam, hogy egy óra húsz perccel a vége előtt leadta a chipet, vagyis befejezte a versenyt. Nem tudom, mi történhetett, ha valaki ilyen kevéssel a vége előtt összetettben vezet és befejezi, annak biztosan van valami különleges oka.
Furcsa volt, de nagyon motivált, hogy itt a lehetőség a győzelemre. Tudtam, hogy egy óra húsz perc alatt képes vagyok ledolgozni a hátrányomat, nagyon meg akartam csinálni.
Amikor elértem az előzetesen kiírt kétszázhuszonöt kilométert, nem lassítottam, s több mint négy kilométer még belefért. Közel volt a kétszázharminc, de így is teljesen elégedett vagyok.
Nagyon meleg volt a helyszínen: ez jelentette a legnagyobb nehézséget?
A meleg is kemény kihívás jelentett, de nekem az éjszakai futás volt a legnehezebb. Egyébként nap közben rövidnadrágban és pólóban futottam, de éjjelre rá kellett kötnöm a derekamra egy melegítőfelsőt, ugyanis eléggé érzékeny a vesém, nem akartam, hogy probléma legyen belőle. Azonban így is sikerült megfáznom… Egyébként harmadszor vettem részt ezen az eseményen, kétszer megnyertem, tavaly pedig második lettem. Szeretem ezt a viadalt, jó a pálya, remek a szervezés, minden adva van, hogy jól érezze magát az ember.
Hogyan néz ki a közeljövő programja?
A következő megméretésem az év főversenye, a görögországi Spartathlon lesz az ősszel. Addig nem tervezek mást, az edzésen és a felkészülésen lesz a hangsúly, hogy a legjobb állapotban állhassak rajthoz Athénban.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
