Miután az etióp Kenenisa Bekele pénteken bejelentette, vádlisérülése miatt visszalép a várva várt Londoni maratonitól, mindenki úgy vélte, a kenyai világcsúcstartó, Eliud Kipchoge könnyedén nyeri meg a férfiak versenyét. Nem így történt…
A viadal első számú favoritja két körrel a vége előtt leszakadt, s már esélye sem volt felzárkózni, végül a nyolcadik helyen futott be. A végelszámolásnál hárman maradtak, a győztes kiléte csak a célegyenesben dőlt el, hatalmas meglepetésre a 24 esztendős etióp Shura Kitata nyert, aki 2:05:41 órás idejével egyetlen másodperccel utasította maga mögé a kenyai Vincent Kipchumbát, és néggyel a szintén etióp Sisay Lemmát. A pályán négyszeres olimpiai bajnok brit Mo Farah iramfutóként két honfitársának, az újonc Ben Connornak és a szintet korábban megcsípő Jonny Mellornak is segített az olimpiai kvalifikációt jelentő 2:11:30-as időeredménynél jobbat elérni.
„Nagyon jól sikerült a felkészülésem a versenyre – mondta Shura Kitata. – Kenenisa Bekele is segített, boldog vagyok, hogy sikerült győznöm.”
Kipchoge érthetően nem volt elégedett, karrierje során korábban csak a 2013-as berlini maratonit nem nyerte meg azok közül, amelyeken elindult, ám akkor is befutott másodikként – most ettől is nagyon messze volt.
„Csalódott vagyok, nem tudom, mi történhetett – taglalta a 35 éves címvédő. – Az utolsó tizenöt kilométeren úgy éreztem, bedugult a fülem, görcsölt a csípőm és a lábam, de mindez csak a verseny alatt jelentett problémát, a rajtom jól sikerült, s bár nagyon hideg volt, nem okolom a körülményeket.”
A nyolctagú élbolyban a relatíve lassú start után Kitata kezdte el keményebben nyomni, körülbelül 15 perccel a cél előtt Kipchoge látszólag kényelmetlenül érezte magát, többekkel együtt vissza is esett.
A nők mezőnyében azonban nyert az esélyes világcsúcstartó, a kenyai Brigid Kosgei, aki 29 kilométer megtétele után szakította le magáról világbajnok honfitársát, Ruth Chepngetichet, s három perc három másodpercet vert a második helyen célba érő amerikai Sara Hallra.
Brigid Kosgei sem volt elégedett az időjárással, küzdős, szenvedős versenyről beszélt, ráadásul a koronavírus-járvány miatt a felkészülése sem volt ideális. Jövőre a mostaninál, amely csaknem öt perccel maradt el saját rekordjától, jobb időeredményre számít – tegyük hozzá, a londoni maratonit eredetileg áprilisban rendezték volna.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
