Érezte, hogy összejöhet az éremszerzés?
Nem éreztem, hogy ez benne van a pakliban – mondta Domozi Emília. – Mindig más célt tűzök ki magam elé, van, hogy időeredményt, máskor helyezést. Ezúttal viszont nem volt semmi konkrét, tudtam, hogy a pálya változott az előző esztendőhöz képest, ráadásul még nem is jártam ezen a versenyen.
Arra figyeltem, hogy a körülményeket is beleszámítva a maximumot adjam ki magamból. Ez összejött, meglepődtem, hogy második lettem, de természetesen nagyon örülök neki.
Milyennek értékeli a versenyt?
Figyeltem rá, hogy ne fussam el az elejét, ez részben összejött, ugyanis az első fél órában a kellőnél magasabb pulzussal haladtam, ám még időben sikerült korrigálnom. Ezt követően egyenletes tempóban haladtam, az emelkedőkön is. Az időjárás és a terepviszonyok nagyszerűek voltak, a táj pedig fantasztikus, sokszor csak ámultam és bámultam, hogy milyen csodálatos helyeken járunk. Az első frissítőponthoz hatodikként értem, ám onnan ötödikként mentem tovább, majd szép fokozatosan jöttem egyre feljebb, harminc kilométernél pedig a második helyen álltam. Innen pedig már nem engedtem ki a kezem közül.
Az utolsó egy-két kilométeren éreztem, hogy az első fél órában a kelleténél magasabb pulzussal mentem, ám mindent egybevetve jól osztottam be az erőmet.
Ezúttal mi okozta a legnagyobb nehézséget?
Maga a táv, valamint az ezerkétszáz méteres szintkülönbség. Alapvetően biztonsági játékos vagyok, nem emelem ész nélkül a távot, igyekszem lépésről lépésre haladni, az edzéseket lelkiismeretesen elvégezni, s örülök neki, ha jól megy. Tudom, hogy sok mindennek kell klappolnia, ezen az úton szeretnék továbbhaladni. Sokan azt mondják, hogy az edzésmennyiségemmel és -minőségemmel már sokkal hosszabb távokat kellene futnom, ám ahogy az imént mondtam, inkább biztosra megyek. Akkor érzem jól magam, ha nagyobb holtpont nélkül tudok le egy futást, de pontosan tudom, hogy az ultrában igen gyakran előjön a holtpont.
Egy szó, mint száz, szépen haladok előre, Lőrincz Olivér iránymutatásával pedig folyamatosan érzem a fejlődést. Szeretek vele együtt dolgozni.
Ha már a jövőről beszél: mik a tervei az előttünk lévő időszakban?
A Császta Trail szuper felkészítőverseny a két hét múlva esedékes Istria 100 keretén belül megrendezendő hatvankilenc kilométeres távra – ez lesz az első ultrám, izgatottan várom. Ezt követően az Ultra Trail-Hungary Szentendre Trail távján, azaz az ötvennégy kilométeresen leszek ott, majd jön júliusban az ötvenhét kilométeres, háromezerötszáz méteres szintemelkedéssel megfűszerezett Kaprun Grossglockner Ultra-Trail, úgyhogy nem unatkozom.
