Kiválóan zárta az évet, győzött a Runpunch ötven kilométeres számában a nők között. Az aranyérmet tűzte ki célul?
Egyáltalán nem – mondta Tóth Tímea, aki 4:14:30-as idővel győzött a Runpunch 50 kilométeres távján a nők között. – Mivel ez volt az utolsó idei versenyem, csupán szerettem volna egy jót futni. Amolyan év végi levezető hosszú edzésnek fogtam fel.
És hogy ment az év végi levezető hosszú edzés?
Végig nagyon jól éreztem magam. Remek pálya, kis terepes résszel, amolyan szokásos színvonalas Baranyai Máté-féle verseny a csodálatos Balaton-felvidéken. Az időjárás viszont nem kedvezett, hatalmas oldalszéllel kellett megküzdeni, ami nem könnyítette meg a haladást. Ez jelentette a legnagyobb kihívást, különösebb hullámvölgybe nem kerültem. A frissítésben, ahogy az esetek többségében mindig, most is a férjem segédkezett. Le a kalappal előtte, két fokban és hatalmas szélben kerékpározott mellettem, neki sokkal nehezebb dolga volt, mint nekem. Mindig mindenben segít, sokat köszönhetek neki.
Lassan vége az évnek, aktuális a kérdés: hogyan értékelné a futóidényét?
Ebben az évben sok versenyen indultam, megannyi nagy élménnyel lettem gazdagabb. Idén először vettem részt száz kilométeres vagy afeletti megméretéseken, rajthoz álltam az Omszki Ultrán, az Ultra Tisza-tón, a MyWay160-on és a Miskolc–Kassa Ultramaratonon is, mindegyik hatalmas élmény jelentett, ráadásul valamennyit meg is nyertem, amire kifejezetten büszke vagyok. A Korinthosz 80 viszont nem jött össze, sajnos a felénél fel kellett adnom, ez valamelyest belerondít az évembe. De mindent összevetve nem panaszkodhatok, igazán jó évet tudhatok magam mögött.
Milyen célokat tűzött ki 2024-re?
A legfontosabb, hogy egészségesen és sérülés nélkül tudjam le a következő esztendőt, a főversenyem az Ultrabalaton lesz. Nagy vágyam, hogy egyéniben teljesítsem, jövőre ráadásul a születésnapomon lesz a verseny, amit égi jelnek tekintek: meg kell csinálnom. Ezen kívül természetesen vannak tervben további versenyek, a pontos menetrend azonban még a jövő zenéje.
