Negyedik alkalommal vett részt a Másodszor is célba érünk! – Jótékonysági futás a koraszülöttekért eseményen, de először egyéniben. A közösségi oldalán érzelmesen írt a versenyről, amelyen a második helyen ért célba a nők között.
Számomra a Koraszülöttmentő és Gyermekintenzív Alapítvány támogatása különösen fontos két dolog miatt is – mondta Csupor Krisztina. – Egyrészt gyermekgyógyászként pontosan tudom, milyen fontos a megfelelő szakmai és eszközháttér, hogy hatékony és gyors szállítást nyújtsunk a koraszülötteknek, és ezzel mielőbb megkaphassák a magas szintű intenzív ellátást. Nagyon fontos a koraszülöttmentő-járművek megfelelő műszaki felszereltsége, hiszen a rázkódások is súlyos helyzetet idézhetnek elő. Emellett legkisebb kislányom is koraszülöttként jött világra, édesanyaként is megéltem, milyen esendő egy csekély súlyú baba. Ezeknek tudatában meghatódva voltam ott a rajtban, ahol a koraszülött-mentőautó állt előttünk, és szirénaszó, majd csecsemősírás kíséretében rajtoltunk el. Ezért a nemes célért tennünk kell, s örülök neki, hogy sok ember ugyanígy gondolja, így egyre többen támogatják az alapítványt.
A futásra térve: mi volt a célja a rajt előtt?
Előtte nem tudtam, hogy az útvonal nagy része erdőben vezet, előző héten a Mecsek30-on kétszer is ráestem a jobb térdemre, így kissé féltem a terepviszonyoktól. Aszfaltos futó vagyok, meglepetésként ért a pálya. Óvatosan is mentem, nem volt különösebb célom a helyezést tekintve, csupán a pulzusomra igyekeztem figyelni. Imádok futni, szabadságérzetet jelent, ezúttal is csodaként éltem meg ezt a hatvanhárom kilométert. Nekem ez nem volt sok, többet szoktam megtenni, örülök, hogy újra sikerült bizonyítanom magamnak, s természetesen boldog vagyok a második hely miatt.
Lehet érezni, hogy megérinti ez a téma, s közösségi oldalán írta is, hogy érzelmes pillanatokat élt át a verseny közben. Milyen volt így a futás?
Edzőm, Maráz Zsuzsanna intelmeit igyekeztem betartani, s figyelni a pulzusomra, szerencsére ez jól sikerült, végig erősnek éreztem magam. Az első hét és fél kilométert szirénázó mentő mögött kellett megtenni hatperces tempóban, ez nekem lassú, emiatt nem volt könnyű, sokan haladtunk egy kupacban, figyelni kellett, hogy ne akadjunk össze. Az elején volt egy kis gyomorproblémám, de gyorsan rendeződött. Kevés sík rész volt, de ezeken bátrabb voltam, a terepen óvatosan haladtam, féltem az eséstől. Negyven kilométer környékén jöttem fel a második helyre, amit meg is tudtam tartani. Mivel kellenek a szintek, jó volt, hogy sok emelkedő tarkította a pályát, gyakorolnom kell ezeket. Az erdős részek gyönyörűek voltak, a pályajelölés is tetszett, szerintem előtte le is takarították az utat, végig szép, rendezett környezetben futottunk. Amikor megláttam a Hévíz táblát, valami elképesztő flow-érzés kapott el, kifejezetten hangulatos környékre értünk. A helyiek több településen is biztattak minket, szurkoltak, sőt, még aláírást is kértek.
Mi jelentette a legnagyobb kihívást?
Az emelkedők és a terepes lejtők. Nagyon figyelnem kellett, hogy ne essek el.
Többek között azt is írta, hogy sérülése után ezen versenyen érezte először azt, hogy van még helye a futópályán.
A 2023-as Ultrabalaton életem nagy versenye volt, második lettem, elképesztő flow-t éreztem végig. Ezt követően egymás után értem el a jobbnál jobb eredményeket, győztem a Bács-Kiskun Ultrán, második lettem a Korinthosz 160-on, s az Ultrabalatonon elért időeredményemmel egyenes ágon kijutottam a Spartathlonra. Edző nélkül készültem, nagyon sokat edzettem, sajnos túlterheltem magam, megsérültem. Nehéz időszakon mentem át, a felépülés után pedig elkezdtünk Maráz Zsuzsannával együtt dolgozni, és szépen lassan haladtam előre. Az év elején sérülés miatt újabb közel két hónap kényszerszünet következett, nagyon lassú volt a felépülés. Mostanra kerültem olyan állapotba, hogy azt érzem, igenis van helyem az ultrafutásban. Rendkívül hálás vagyok Zsuzsinak és a szeretteimnek, mert végig hittek bennem, akkor is, amikor a sérülések miatt a legmélyebben voltam.
Ezek után milyen céljai vannak a futást tekintve?
A közeljövőben három versenyt tervezek, időrendben az Ultra Trail Hungary ötvennégy kilométeres távján indulnék, aztán az Ultra Tisza-tó százharminc kilométeres távján, majd a Szőlőskörön. Ősszel aztán jön az esztendő főversenye, a Spartathlon, amelyet izgatottan várok.
Fotó: facebook.com/Csupor Krisztina
