Az egyik legjobb és legrutinosabb magyar ultrafutónak számít, s három dobogós helyezés után idén negyedik helyen végzett az Ultrabalatonon. Elégedett?
Hatodszor indultam egyéniben, kétszer százhatvan kilométer után fel kellett adnom, négyszer viszont teljesítettem – mondta Horn Zsanett, aki 22:56:35-ös idővel negyedik lett a nők között a 211 kilométeres Ultrabalatonon. – Maximálisan elégedett vagyok a negyedik hellyel, ugyanis most nem voltak olyan nagy céljaim.
Ezúttal kísérő nélkül vágtam neki az Ultrabalatonnak, kíváncsi voltam, hogy ilyen formában hogyan is megy ez nekem.
Ahhoz képest, hogy előzetesen annyit tűztem ki magam elé, hogy szintidőn belül beérjek a célba, elég jó eredményt értem el. Egyáltalán nem figyeltem az időmet, a frissítőpontokon sok percet veszítettem el azzal, amíg mindenemet feltöltöttem és felvettem az előre küldött csomagomat. Már amikor sikerült… Gondolni sem mertem arra, hogy ilyen jó időt futok, a végén hatalmas meglepetés ért, amikor érzékeltem, hogy huszonhárom órán belülre kerültem.
Miért kísérő nélkül vágott neki a versenynek?
A legtöbben vagy dolgoztak, vagy más szerepkörben vettek részt az Ub-n, így nem találtam olyat, aki kísért volna. De nem is probléma, jó volt, hogy a Spartathlon előtt ezt is tudtam élesben gyakorolni.
Fotó: Ultrabalaton
Hogyan élte meg ilyen formában a futást?
Minden rendben ment, csak kicsit lassúnak éreztem magam, mert sokat időztem a frissítőpontokon. Sajnos két ponton elfelejtettem felvenni az előreküldött pakkom, így hatvan kilométert mentem a saját frissítőm nélkül, azokra kellett hagyatkoznom, amik a pontokon voltak kirakva. A pontok jól fel voltak szerelve, de hiányoztak a saját kis dolgaim, izóim, géljeim, úgy éreztem, kevesebb is az energiám. Szóval az elfelejtett csomagfelvétel… Keszthelynél elbeszélgettük az időt, mosdószünet és kulacstöltés után mentem is tovább, teljesen kiment a fejemből, hogy ott vár a csomagom, Balatonmáriafürdőnél pedig ugyanezt eljátszottam, így legközelebb Balatonföldváron tudtam feltöltekezni. Ott amúgy is figyelnem kellett, mert benne volt a fejlámpám és pulóverem is, ami kellett este.
Okozott más is nehézséget?
Az ülőidegem fájt, ami kisugárzott a combomba és a lábszáramba. Úgy voltam vele, ha eljutok száz kilométerig, akkor megérdemlem a fájdalomcsillapítót… Ekkor néhány óráig jobb lett, majd ismét rosszabb. Aztán a szokásos falaim is előjöttek, de hasonlókkal mindenki küzd egy ilyen versenyen.
A nagy esőtől előzetesen féltem, ugyanis nem lett volna lehetőségem zoknit és cipőt cserélni, így tudtam, ha elázok, akkor nem tudok végigmenni.
Szerencsére a nagy esőzés elmaradt, én pedig beértem a célba. Mindenképpen szeretnék gratulálni minden Ub-résztvevőnek és a szervezőknek is egyaránt.
Fotó: TillasPhoto
Említette, hogy a Spartathlonra készül: hogyan néz ki addig az esztendeje?
Az ülőideg-gyulladás már néhány esztendővel ezelőtt kínzott, akkor fél évig tartott, majd egyszercsak elmúlt. Most pár hónapja megint előjött, sokat nyújtok és kezelem, remélem hamarosan meggyógyul. Valóban, a következő nagy versenyem a Spartathlon lesz, addig nyílván iktatok be felkészülési versenyeket, de még nincs konkrétum. A tihanyi backyard-megmérettetésen erősen gondolkodom, illetve ott a Szőlőskör is, de nyáron sok lesz a munkám, így minden képlékeny még.
