Az egyik legjobb és legrutinosabb magyar ultrafutónak számít, s három dobogós helyezés után idén negyedik helyen végzett az Ultrabalatonon. Elégedett?
Hatodszor indultam egyéniben, kétszer százhatvan kilométer után fel kellett adnom, négyszer viszont teljesítettem – mondta Horn Zsanett, aki 22:56:35-ös idővel negyedik lett a nők között a 211 kilométeres Ultrabalatonon. – Maximálisan elégedett vagyok a negyedik hellyel, ugyanis most nem voltak nagy céljaim.
Ezúttal kísérő nélkül vágtam neki az Ultrabalatonnak, kíváncsi voltam, hogy is megy ez nekem szólóban.
Ahhoz képest, hogy annyit tűztem ki magam elé, hogy szintidőn belül beérjek a célba, elég jó eredményt értem el. Egyáltalán nem figyeltem az időt, a frissítőpontokon sok percet veszítettem el a feltöltéssel és hogy felvettem az előreküldött csomagomat. Már amikor sikerült… Gondolni sem mertem arra, hogy ilyen jó időt futok, a végén hatalmas meglepetésként ért, hogy huszonhárom órán belülre kerültem.
Miért kísérő nélkül vágott neki?
A legtöbben vagy dolgoztak, vagy más szerepkörben vettek részt az Ub-n, így nem találtam olyat, aki kísért volna. De nem is probléma, jó volt, hogy a Spartathlon előtt ezt is élesben gyakorolhattam.
Fotó: Ultrabalaton
Hogyan élte meg így a futást?
Minden rendben ment, csak kicsit lassúnak éreztem magam, mert mint említettem, sokat időztem a frissítőpontokon. Sajnos két helyen is elfelejtettem felvenni az előreküldött pakkom, így hatvan kilométert mentem a saját frissítőim nélkül, azokra kellett hagyatkoznom, amik ki voltak rakva. A pontok amúgy jól fel voltak szerelve, de hiányoztak a saját izóim, géljeim, úgy éreztem, kevesebb is az energiám. Szóval az elmaradt csomagfelvétel… Keszthelynél elbeszélgettük az időt, mosdószünet és kulacstöltés után mentem is tovább, teljesen kiment a fejemből, hogy ott van a csomagom, Balatonmáriafürdőnél pedig ugyanezt eljátszottam, így legközelebb Balatonföldváron tudtam feltöltekezni. Ott amúgy is figyelnem kellett, mert benne volt a fejlámpám és a pulóverem is, ami kellett este.
Okozott más is nehézséget?
Az ülőidegem fájt, ami kisugárzott a combomba és a lábszáramba. Úgy voltam vele, ha eljutok száz kilométerig, akkor megérdemlem a fájdalomcsillapítót… Ekkor néhány óráig jobb lett, majd ismét rosszabb. Aztán a szokásos „falaim” is előjöttek, de hasonlókkal mindenki megküzd egy ilyen versenyen.
Az esőtől féltem, ugyanis nem lett volna lehetőségem zoknit és cipőt cserélni, így tudtam, ha elázom, akkor nem tudok végigmenni.
Szerencsére a nagy esőzés elmaradt, én pedig beértem a célba. Mindenképpen szeretnék gratulálni minden Ub-résztvevőnek és a szervezőknek egyaránt.
Fotó: TillasPhoto
Említette, hogy az őszi Spartathlonra készül: hogyan néz ki addig a programja?
Az ülőideg-gyulladás már néhány esztendővel ezelőtt is kínzott, akkor fél évig tartott, majd egyszer csak elmúlt. Most néhány hónapja megint előjött, sokat nyújtok és kezelem, remélem hamarosan meggyógyul. Valóban, a következő nagy versenyem a Spartathlon lesz, addig nyilván iktatok be felkészülési versenyeket, de még nincs konkrétum. A tihanyi backyardon erősen gondolkodom, illetve ott a Szőlőskör is, de nyáron sok a munkám, így minden képlékeny még.
