A nők között hatodik, korosztályában első lett a lengyelországi negyvennyolcórás világbajnokság huszonnégyórás betétszámában. Elégedett?
Többet szerettem volna futni – mondta Molnárné Magócs Noémi, aki a hivatalos időmérés szerint 160.881 kilométert megtéve a nők között hatodik, a 40-44-es korosztályban első lett a lengyelországi negyvennyolcórás világbajnokság huszonnégyórás betétszámában. – Edzőmmel, Maráz Zsuzsannával magasabb számot tűztünk ki, az edzettségi állapotom és a formám jó volt, de sajnos egy sérülés keresztülhúzta a számításaimat. Menet közben elkezdett fájni a jobb vádlim, ami miatt erősen belassultam, így ez most ennyire volt elég. Az órám egyébként más mért eredményt mért, eszerint 166.4 kilométert tettem meg. A korosztályos győzelemnek természetesen nagyon örülök, ez a huszonnégyórás verseny komoly mérföldkő volt a számomra. Ez volt az első ilyen jellegű megmérettetésem, az, hogy világversenyen élhettem át, még inkább értékessé teszi az egészet. Felemelő érzés volt képviselni Magyarországot, a huszonnégyórás betétfutamban magyar futóként – a BAC sportolójaként – Szabó Istvánné Zsókával ketten vettünk részt, együtt futottunk, egyszerre értünk be a célba. Ezúton is köszönöm Zsókának a sok-sok közös kört, az élményeket és a sírva-nevetve boldogulást. Természetesen edzőmnek, Maráz Zsuzsinak is hálás vagyok a felkészítésért és a folyamatos támogatásért.
Gyanítom a sérülést nem kalkulálta bele előzetesen: milyen volt így a verseny?
Csodálatos környezetben futottunk, egy parkban végig aszfaltos, 1.7 kilométeres pályán. Kifejezetten tiszta volt a pálya és környéke, a szép miliő is közrejátszott az elért eredményemben. A levegő kissé fülledtnek érződött, a páratartalom pedig magasnak, ennek ellenére az első tizenkét órában azt tudtam hozni, amit elvártam magamtól, majd megérkezett a vádlifájdalom, ami eléggé belassított. Annyira, hogy az utolsó két-három órában már csak gyors gyaloglással tudtam előre haladni. A feladás nem volt opció, eszembe sem jutott, hogy kiszállok. Sőt, huszonnégy óra alatt nem tartottam szünetet, végig mozgásba voltam. A frissítésemen az eddigiekhez képest valamelyest változtattunk, de ez is remekül működött, semmiféle problémám nem volt. Összességében abszolút pozitív élményként marad meg életem első huszonnégyórás versenye.
A sérülés okozta fájdalom okozta a legnagyobb nehézséget?
Nekem a magas páratartalomban való futás mindig komoly kihívást okoz, de ezúttal egészen jól tudtam kezelni. Ahogy azzal sem volt problémám, hogy huszonnégy órán keresztül mozgásban legyek, illetve könnyedén ébren tudtam maradni, nem jött az a nagy fáradtság. Ami komoly kihívást jelentett, az a fájdalommal való továbbhaladás volt.
Milyen célokat tűzött ki maga elé a közeljövőt tekintve?
Az őszi Balatonfüredi UltraFutó Fesztiválon ismét ott leszek a huszonnégyórás számban, vissza akarok vágni a mostaniért, jobb eredményt szeretnék elérni. Most az a legfontosabb, hogy minél gyorsabban teljesen felépüljek, regenerálódjak, aztán jön az Öregbakony, a csodás Szőlőskör és el is érünk a BUFF-hoz. Ez lesz a másik főversenyem, mindenképp revansot szeretnék venni ott.
