Elégedett a magyar csapat tagjaként elért vb-eredményével?
Az utolsó pillanatig kivártam, végül minden adva volt, úgyhogy el tudtam indulni versenyen – mondta Szilágyi Gyula. – Januártól kezdtem el keményen edzeni, remekül mentek a dolgok, úgy éreztem, minden összeállt. Korábban már egy negyvennyolc órás versenyen részt vettem, s mivel ott 222 kilométert tettem meg, az volt a célom, hogy ezt megdöntsem. Sőt, egy felkészült, tapasztalt férfi ultrafutónak még a háromszáz kilométer sem az álom kategória. Nos, sem ez, sem a 222 nem jött össze, de nem csak a saját hibám miatt.
Mire céloz?
Már az elején megtapasztaltam, hogy az órám által mért távolság és a versenyen használt mérés között elég jelentős különbség van. Ha egy negyvennyolc órás versenyen a legvégén van, mondjuk, három kilométer különbség, az rendben van, de nekem a hatodik órában már két kilométer eltérésem volt. Szóltam a szervezőknek, akik csak széttárták a karjukat, hebegtek-habogtak, s közölték, hogy menjek még néhány kört és figyelik. Nos, a rajtszámon lévő vonalkód segítségével rögzítették a köröket, de nekem rengetegszer előfordult, hogy nem csippant, mikor áthaladtam a kapun, sőt, a nevem nem is került fel a kijelzőre. Az órámon már magas kilométerszám volt, de a hivatalos időmérésen nem úgy nőtt a megtett távom, ahogyan kellett volna. Amikor a kijelzőn hatvanöt kilométer volt a nevem mellett, az órám szerint már közel hetvenhetet tettem meg – nem volt motiváló ezt látni… Hiába szóltam ismét, azt mondták, hitelesített a mérőrendszer, az biztosan jól működik, lehet, hogy az órám rossz, és nem jól fogja a GPS jelet. Nos, nekem egy csúcsminőségű, felső kategóriás órám van, amely eddig mindig pontosan mutatta az adatokat. Sőt, írtam a Garmin egyik munkatársának, elküldtem neki minden adatot, nem voltak a térképemen kilengések, az órám megfelelően működött. Annál is inkább, mert a dús növényzetű Börzsönyben rendszeresen hibátlanul működik, míg most egy parkban futottunk… Huszonnégy óra után a megtett kilométereim negyede ment a kukába, ez pedig teljes mértékben elvette a kedvemet. A második felében inkább már csak sétáltam, teljesen elvesztettem a motivációmat, az órám szerint így is közel kétszáztizenöt kilométert tettem meg, míg a hivatalos adatok alapján csak százhetvennégyet. Ez majdnem egy maratonnyi különbség, ami nagyon sok.
Elismerésre méltó, hogy még úgy is ment kétszáztizenöt kilométert, hogy a második huszonnégy órában már visszavett a tempóból.
Nem akarok kifogásokat keresni, de amikor huszonnégy óra után megláttam a számokat, azt éreztem, hogy ezt nem kell erőltetni. Pedig fizikailag nem volt semmiféle problémám, a frissítésem is remekül működött, jól éreztem magam. Tudtam, hogy a szervezők nem tesznek semmit, ez még jobban dühített. Nem kínoztam feleslegesen magam, pedig reálisan elérhettem volna a kétszáznyolcvan kilométert.
Másnak is akadtak hasonló problémái?
Az egyik csapattársam mondta, hogy neki tíz kilométerrel írt kevesebbet a hivatalos rendszer, mint amennyit az ő órája rögzített. Persze, van akinek pontosan mért a rendszer, így tényleg nem akarok kifogásokat keresni. Ettől eltekintve a szervezéssel minden rendben volt, egy nagyon szép parkban, aszfalton futottunk, amely még ki is volt világítva. Az ellátás kiváló volt, a frissítés elképesztően profi, rendszeresen kaptunk meleg ételt, sőt a vegánokra-vegákra is gondoltak. Csak az a fránya időmérés…
A belga Matthieu Bonne elképesztő világcsúcsot futott, 485,099 kilométert tett meg. Mi a véleménye róla?
Zseniális sportoló, egy gép. Profi körülményeket varázsoltak a csapatával, két sátruk volt, az egyikben volt egy ágy, amelyből kábelek lógtak ki, érdekesen festett. A sátor előtt volt egy dekoratív hölgy, kezében stopperrel, aki mindig szólt, hogy mikor kell leülnie, folytatnia, mit kell ennie és innia, mi a következő feladata – percre pontosan be volt osztva az ideje. Végig vidám és mosolygós volt, ez az idő teltével semmit sem változott. A célba érkezéskor teljesen elfogyott az ereje, ketten támogatták a pályán, zuhanyozni is ketten vitték el, s a díjátadón is a kísérői támogatásával vett rész.
Milyen céljai vannak a közeljövőben?
Az Ultra Trail-Hungaryn segítőként leszek ott, majd a tihanyi backyardon tiszteletből futok néhány kört, de elsősorban a közvetítéséért leszek felelős. A Kazinczy200-ba tavaly beletört a bicskám, most mindenképpen vissza szeretnék menni és javítani. Az Ultra Tisza-tó eseményen segítőként veszek részt, majd júliusban elkezdem az Országos Kékkört. Minden szabad hétvégémen teljesíteni szeretnék egy-egy kijelölt részt.
