Ennél jobban nem is alakulhatott volna a májusa: két versenyen is pályacsúccsal győzött.
Pedig rosszul végződött a tavalyi esztendő… – mondta Fazakas Bíborka. – A futást tekintve jó évem volt tavaly, de novemberben az egyik erősítő edzésen ráejtettem a rudat a lábamra, és letört egy darab a lábközépcsontomból, s jöhetett a gipsz. A magánéletemben is történtek rossz dolgok, így eléggé mélyre kerültem, de eldöntöttem, hogy kétezerhuszonöt csak azért is jó lesz, mert megérdemlem. A sérülés után nem ott folytattam, ahol abbahagytam, sokkal jobb formában éreztem magam. Egyre jobb lettem, tudtam, hogy még több van bennem. Egyedül az állóképességem miatt izgultam, nem tudtam, mennyire sínylette meg a kiesést.
Utólag elmondhatom, jól is jött a kis kényszerszünet, gyorsabb vagyok, mint tavaly.
Beszéljünk a két versenyről, kezdjük a hatvan kilométeres, háromezerhétszáz méter szintemelkedéssel megfűszerezett Urme Pe Playjel.
Végig maximálisan kellett koncentrálnom, ugyanis nagyon kemény volt a terep, de ezzel együtt végig lehetett nyomni neki, nagyon élveztem. Mindenképpen jót akartam futni, nem akadt különösebb nehézség. Előzetesen megnéztem, mennyi a pályacsúcs, s mindenképpen meg akartam dönteni, végül fél órával sikerült is, ami elég jónak mondható.
Aztán következett a nyolcvankét kilométeres, ötezer méter szinttel tarkított Transylvania.
Gyengének éreztem magam, nem az én napom volt, mégis több mint két órával megdöntöttem a női pályacsúcsot. Végig kínlódtam, maradt még bennem, tudok ennél sokkal jobbat is menni. A fő célom, a pályacsúcs megdöntése sikerült, a lényeg, hogy a célomat elértem. Az aranyérem nem volt kérdés, közel négy órával előztem meg a második lányt. A pálya gyönyörű helyeken vezetett, van olyan, mint bármelyik alpesi verseny. Sok helyen volt hó, a szervezés kiváló, mindent egybevetve elégedett vagyok. Hat évvel ezelőtt részt vettem már ezen az eseményen, jó volt visszatérni.
Mindenképpen vissza akartam jönni, ugyanis hat évvel ezelőtt nem sikerült jól a verseny, eltévedtem – de most kiköszörültem a csorbát.
Az utóbbi esztendőkben rendre ütközött az időpont az Ultra Trail Hungaryvel, de most a Transylvania mellett döntöttem. Az UTH-n meglett a pályacsúcs, amíg nem döntik meg, addig nem megyek oda vissza. Egy kicsit azért várom, hogy visszamehessek…
Nézzünk egy kicsit előre: milyen célokat tűzött ki maga elé a közeljövőben?
Ahogy az imént mondtam, amíg nem döntik meg az UTH-n a pályacsúcsom, addig nem megyek vissza, így idén kihagytam, pedig nagyon szeretem azt a versenyt… Legközelebb Andorrában állok rajthoz egy nyolcvan kilométeres UTMB-versenyen, ott nagyon erős lesz a mezőny, nem az aranyéremért megyek, de ki tudja… Szeretném a lehető legjobbat kihozni magamból. Júliusban következik a Bucovina Ultra Rocks, majd augusztusban az UTMB TDS távja. Egyébként már most elértem a célom, ugyanis az Urme Pe Playen és a Transylvanián megszereztem azt az ITRA-pontszámot, amennyit kitűztem magam elé az esztendő elején.
