Elképesztő teljesítményt nyújtva húsz évesen futotta körbe a Balatont, ezzel az idei Ultrabalaton legfiatalabb teljesítője lett.
Nagy mérföldkő ez számomra, régóta készültem már erre – mondta Kuzsmiczky Péter, aki 30:03:15-ös idővel futotta le a 211 kilométeres Ultrabalatont, ezzel az idei megmérettetés legfiatalabb teljesítője lett. – Tavaly is ott voltam egyéniben az Ub-n, de akkor sajnos gyomorproblémák, és helytelen frissítés miatt százharminchét kilométer után fel kellett adnom a versenyt, nem maradt tartalék a testemben. Most sokkal felkészültebben és fegyelmezettebben vágtam neki, rengetget tanultam a tavalyi próbálkozásból. Belgiumban élek jelenleg, az egyetem és a munka mellett nem sok időm marad a futásra, ha egy héten hatvan-hetven kilométert edzek, az már jónak számít. A felkészülés alatt igyekeztem a kirakós minden darabját apránként a helyére tenni. A hosszabb futásaimon tudtam tesztelni mindazt, amit az Ultrabalatonon alkalmazni tudtam. A frissítésen változtattam, ezúttal semmi szilárdat nem vittem be harimc órán keresztül, csak komplex-szénhidrát folyadékot, valamint só- és ammóniát semlegesítő tablettát.
Milyen volt a futás?
Két héttel az Ultrabalaton előtt még a Rotterdam Maratont teljesítettem, amely remekül sikerült, így bizakodva vártam a Balaton-kört. Mindenképpen úgy akartam felépíteni a futásom, hogy az első száz kilométer mindenféle probléma nélkül menjem, mindenképpen sérülések nélkül, majd onnantól kezdődjön el igazán a verseny számomra. Egyetlen nagyobb holtpontom volt, mégpedig százhúsz és százhatvan kilométer között, ez a negyven kilométer kifejezetten nehézre sikeredett. Kijött a fáradtság, többször sétáltam bele, sőt, sokszor elaludtam menet közben. Aztán muszáj volt egy negyven perces alvást beiktatnom, ami után eléggé nehéz volt ismét nekiugrani, de húsz kilométer megtételét követően ismét elkaptam a fonalat. Érdekes, mert az utolsó harminc kilométer teljesen rendben volt, azon gondolkodtam a célba érkezéskor, hogy akár még tovább is tudtam volna menni. Az egész családom kísérőként rengeteget segített az úton. Tudom, hogy fejben és fizikálisan is erős vagyok, de velük bármire képes lehetek. Az út során a szurkolók és futók kölcsönös buzdítása is kulcsszerepet játszott a teljesítésben.
Ez a negyven kilométer volt a legnehezebb kihívás?
Igen, ez a negyven kilométeres szakasz eléggé nehéz volt, de a tavalyi feladott versenyből igyekeztem erőt meríteni. Akkor százharminchét kilométernél adtam fel, most nem véletlenül volt százharminchetes a rajtszámom. Hogy miért ezt választottam? Úgy voltam vele, ha futás közben lehajtom a fejem és ránézek a számra, tudjam, hogy mit szeretnék elérni. Azt tudtam, ha átlépem a százharminchetedik kilométert, akkor onnan már be fogok érni. Legbelül éreztem, hogy bármi is legyen a forgatókönyv, valahogy körbeérek, de a tavaly kiesést jelentő kilométer után megkaptam hozzá a kellő önbizalmat. Fiatal vagyok, jó formában éreztem magam, mindenképpen meg akartam csinálni. Egyébként rengeteg energiát emésztett fel ez a verseny, minden apró részletre figyelni kellett.
Említette, hogy Belgiumban tanul: mit lehet erről tudni?
Ösztöndíjprogram keretein belül kerültem ki egy évre Antwerpenbe, ahol gazdaságot tanulok, mellette pedig egy magyar logisztikai cégnek dolgozom home office-ban. Hajnali négykor kelek, ötkör kimegyek futni, nyolctól kettőig az egyetemen vagyok, ezt követően pedig otthonról dolgozom. Akik ismernek tudják, hogy az életem a futásnak, utazásnak, határaim feszegetésének, és az állandó tapasztalatszerzésnek szentelem. Hét esztendeje futok, ezzel az Ultrabalaton-teljesítéssel pedig egy újabb visszaigazolást kaphattam, hogy jó úton járok.
Kifejezetten céltudatos fiatalnak tűnik: mi a következő célja a futást tekintve?
Mindenképpen szeretnék a jövőben is az ultrafutásban maradni, a következő célom egy huszonnégyórás verseny teljesítése. Illetve nagyon tetszett a Projekt422, a jövőben én is szeretném megcsinálni a dupla Balaton-kört.
