Nagyszerű futással győzött az Öreg-Bakony ötven kilométeres távján a hölgyek között. Az aranyérem megszerzése volt a célja a rajt előtt?
Először is, korán kezdődött a nap számomra, ugyanis Balatonlellén nyaraltunk éppen, így hajnali két óra ötven perckor felkeltem, összepakoltam és a verseny helyszínére vezettem – mondta Valkai Eszter, a Balatonfüredi AC sportolója, aki 05:02:47-es idővel győzött az Öreg-Bakony ötven kilométeres távján a nők között. – Mivel inkább aszfaltos futó vagyok, a terep nem az én világon, de ez a megmérettetés remekül illett a huszonnégyórás világbajnokságra való felkészülésemre. Nagyon meleg volt, úgy voltam vele, hogy lesz, ami lesz, én beleadok mindent, aztán majd kiderül, hogy ez mire lesz elég. Végül aranyérem lett belőle, aminek természetesen nagyon örülök, de el kell mondanom, hogy öt órán belül szerettem volna beérni a célba, de sajnos két perccel és negyvenhét másodperccel ebből kicsúsztam.
Gyanítom ez nem rontotta el a kedvét, de mégis: milyen volt a futás?
Három kört kellett megtenni, az elején eléggé sokan voltunk a pályán, ugyanis a harmincnégy kilométeresekkel rajtoltunk együtt. Én a mezőny végén kezdtem, majd szépen lassan lépkedtem előre, a verseny közben fogalmam sem volt, hogy pontosan hányadik helyen is haladok. Azt éreztem, hogy jó néhány lányt megelőztem, de nem tudtam, hogy hol is vagyok, csak futottam és tettem a dolgom becsülettel. A célba érkezve Baranyai Máté főszervező gratulált, s közölte, hogy én győztem, amit nem akartam elhinni. Teljesen meglepetésként ért ez a győzelem. Ami a versenyt illeti, nagyon szuper volt, minden a lehető legnagyobb rendben ment, minden megtaláltunk a frissítőasztalokon, amire a futóknak szükségük volt.
Egy ilyen hosszúságú versenyen akarva-akaratlanul van nehézség: mi volt a legnagyobb kihívás ezúttal?
Reggel kilenc óra után nagyon meleg lett, úgy éreztem magam, mintha szaunában futottam volna. Aztán ott voltak az emelkedők, nálunk Mohácson nem igazán vannak ilyen szintűek, általában síkon futok, szóval ezek is nehézséget okoztak, de… A legnehezebbnek a lejtők bizonyultak, a combjaink igencsak igénybe voltak véve. Tartottam tőle, hogy elcsúszok, így az óvatosságot figyelembe véve sok helyen sétáltam is a lejtőkön.
Az Öreg-Bakony előtt is ért már el szép sikereket ebben az esztendőben: melyeket emelné ki?
A Balaton Szupermaratonon nem voltam száz százalékos állapotban, de összességében jól sikerült a verseny, élveztem is, korcsoportomban első lettem. Aztán a Balatonszemesen rendezett száz kilométeres országos bajnokságon harmadik helyen végeztem, akkor is jó meleg volt, de nagyszerű versenyt szerveztek nekünk.
Milyen céljai vannak a közeljövőt tekintve?
Október közepén jön a főversenyem, a franciaországi huszonnégyórás világbajnokság. Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy bekerültem a csapatba, nagyon büszke vagyok rá. Előzetesen úgy kalkuláltam vele, hogy talán jövőre jutok el arra szintre, hogy bekerülhetek a magyar csapatba, de az, hogy ez már most sikerült, valóságos csoda számomra. Szóval nagy erőkkel készülök a vb-re, azon vagyok, hogy a lehető legjobb formában utazzak az eseményre. Ami a további versenyeket illeti, szeptemberben jön a Szőlőskör, jó lenne ott lenni, szeretem ezt a megmérettetést, de még nem száz százalék, hogy részt tudok venni. Ha ez nem fér bele, akkor privát jelleggel futok egy hosszút, így akár egy tíz órát, akár hetven kilométert. Egyelőre a vb-ig nézek, az ezt követő időszak egyelőre kérdéses. Egy ideje már Maráz Zsuzsanna mutatja az irányt, de hivatalosan nem dolgozunk együtt, azonban a közeljövőben jó esély van rá, hogy ő lesz az edzőm. Amennyiben így lesz, jövőre már együtt készülünk a megmérettetésekre, s az már most tudom, hogy a BSZM-et vagy az Ub-t szeretném teljesíteni, javítani akarok a száz kilométeres időmön, az pedig még kiderül, hogy a huszonnégyórás milyen nyomot hagy bennem. Az biztos, hogy fejlődni szeretnék, s ennek érdekében mindent meg is teszek.
ÖREG-BAKONY, 50 KILOMÉTER, NŐK
1. Valkai Eszter, 05:02:47
2. Szeredi Judit, 05:16:34
3. Mag Erika, 05:19:33
