Szoros versenyben jött össze a győzelem a Tapolca Trail harminchárom kilométeres távján. Az aranyérem volt a célja előzetesen?
Abszolút felkészülési verseny volt számomra a Tapolca Trail – mondta Faragó Zétény, aki 03:15:47-es idővel győzött a Tapolca Trail 33 kilométeres távján. – Edzőmmel, Csernus Csabával azt beszéltük, hogy hosszú edzésnek tökéletesen beleillik a programba, élvezzem a futást. A rajt után felvettem egy könnyed tempót, az élre kerültem, úgy nézett ki, hogy simán beérek az első helyen a célba, de Balázs Lászlóval végül nagyon komoly verseny alakult ki közöttünk. Szuper verseny volt, végül nem lett amolyan sima átmozgató futás, de nem is bánom.
Milyen volt a verseny önök között?
Ahogyan az imént említettem, rögtön az elején az élre kerültem, majd nyolc kilométer környékén utolért Balázs László, onnantól szinte végig egymás mellett haladtunk. Sokat beszélgettünk, de éreztem, hogy maradt még bennem tartalék, így tudtam, ha a végén úgy alakul, akkor el tudok majd lépni. Szerencsére így is lett, az utolsó kettő-három kilométeren sikerült ellépnem, s végül fél perccel győztem. Remek verseny volt, csodálatos helyeken jártunk, a hangulat pedig kiválóra sikeredett, ráadásul a frissítőpontok is minden igényt kielégítettek. Először vettem részt az eseményen, de biztos vagyok benne, hogy a jövőben visszatérek majd.
Mi volt ezúttal a legnagyobb kihívás?
Bevallom, a meleg nem esett túl jól… Az elmúlt időszakban sokat versenyeztem külföldön, azokon a megmérettetéseken jóval hűvösebb volt, például a Tapolca Trail előtt egy héttel Lengyelországban voltam, ahol csupán tizennyolc Celsius fokban futottunk. Most meg már a rajtnál reggel nyolc órakor huszonnyolc Celsius fokot mutattak a hőmérők, ami később jócskán felment… Igyekeztem odafigyelni a frissítésre és a hűtésre, de kissé megütött a meleg. Az viszont remek volt, hogy sokat tudtunk futni árnyékban, a fák takarásában. De a melegnél is nagyobb kihívást okozott Balázs László megelőzése, így őt említeném.
Említette, hogy az elmúlt időszakban sokat versenyzett külföldön: erről mit lehet tudni?
A futás nekem eléggé új, csupán valamivel több, mint egy esztendeje űzöm. Előtte futballoztam és asztaliteniszeztem, de mindig is hiányzott valami. Aztán egy sérülésből felépülve elkezdtem futni, s a mindennapjaim része lett, rögtön az első alkalommal mindenféle probléma nélkül ment is tíz kilométer. Nem sokkal később a Vivicittá Félmaratont teljesítettem remek idővel, majd rá két hónapra meglett az első maratonim is. Akkor hozott össze a sors Csernus Csabával, akivel azóta is együtt dolgozom. Mondtam neki, hogy a terepultrák igencsak vonzanak, ezen az úton szeretnék továbbhaladni. Azóta folyamatosan haladok lépésről-lépésre előre, jött két ötven kilométeres angliai versenyem, majd az Istria 100 by UTMB hatvankilenc kilométeres távja. Nemrégiben teljesítettem egy huszonhét kilométeres megmérettetést, amely kétezerkétszáz méter szintemelkedéssel volt megfűszerezve. Szeretem a hegyeket, nagyon sokat versenyzem, élvezem ezeknek a hangulatát, versenyzőtípus vagyok. Amikor csak lehet, a hosszú futásaimat verseny fotmájában építjük be az edzéstervbe. Szeretnék idővel egyre őrültebb dolgokat véghezvinni, és egyre jobban fejlődni.
Hogyan néz ki a közeljövője?
Nyáron amennyit csak lehet, a hegyekben, magaslati levegőn szeretnék versenyezni, például augusztusban lesz egy ausztriai negyvenöt kilométeres megmérettetésem. Aztán októberben a nyolcban kilométeres Írottkő hegyifutás van tervben, a többit pedig még meglátom. Az biztos, hogy lesz még bőven versenyem ebben az esztendőben.
