Ha volt, milyen elvárással érkezett a Tisza-tóhoz?
Nem voltak nagy vágyaim, csupán a biztos teljesítést tűztem ki magam elé – mondta Ágoston Natália – Koncentráltan futottam, s úgy voltam vele, lesz ami lesz. Mivel eddig ez volt a leghosszabb távom, nagyon motivált. Gondoltam, ha sikerül megfelelően teljesíteni, akkor jövőre majd tűzök ki merészebb célokat. Előzetesen tizennégy-tizenöt óra körüli időt lőttem be, valóságos ajándék, hogy sikerült bemennem tizennégy óra alá.
Egyébként tavaly márciusban futottam az első ultratávomat a BSZM negyedik szakaszával, szépen lehoztam az ötvenegy kilométert, a nők között akkor első lettem. Ezután kezdtem komolyabban foglalkozni az ultrával, majd jött tavaly nyáron az Ultra Tisza-tó hatvanöt kilométeres távja, ahol negyedik lettem. Akkor az utolsó pillanatokban úszott el a dobogó, a vége előtt nem sokkal még a harmadik helyen futottam, viszont az utolsó kétszáz méteren megelőztek. Akkor még nem voltam biztos benne, hogy képes leszek százharminc kilométert is teljesíteni, de idővel egyre inkább kacérkodtam a gondolattal, s egyre jobban fejlődtem. Fizikailag és mentálisan is nagyszerű formában éreztem magam a rajt előtt, boldog vagyok az eredmény miatt, jelentős mérföldkő ez a bronzérem.
Milyen volt a verseny?
Edzőmmel, Garas Attilával minden verseny előtt részletesen megbeszéljük a dolgokat, elmondom én is és ő is, hogy mit érzünk, mit tapasztalunk. Most azt mondta, egy kicsit lassabb lesz ez a verseny az eddigiekhez képest, így öt negyven és hat perc közötti tempóra gondolt, de a meleg miatt inkább hatot mondott. Erre is készültem, de a hűvös reggel miatt az elején megkockáztattam a gyorsabb tempót, s egészen négy órán keresztül remekül tudtam haladni, öt negyvenes átlagot hoztam.
Bíztam benne, hogy ez nem üt vissza a későbbiekben, de igyekeztem figyelni a pulzusomra. Aztán megérkezett a nagy meleg, így tudatosan kissé visszavettem a második harmadra, de később megtudtam, hogy a negyedik helyen vagyok és közel van az előttem lévő.
Ez nagyon felpörgetett, sok minden átfutott az agyamon, feltettem magamban a kérdést, hogy vajon elkezdjek-e gyorsítani vagy tartsam a jelenlegi tempómat. Sikerült előznöm, majd amikor a harmadik helyen futottam, akkora lendületet kaptam, hogy öt harmincas átlagban haladtam tovább. Tudtam, hogy mögöttem lassulnak, így a hajrára kiengedtem, nem forgott veszélyben a harmadik hely. Nem volt könnyű, de sokkal jobban sikerült, mint ahogyan arra számítottam. Tavaly sajnos nem tudtam a dobogón végezni, most szerencsére ez összejött.
Mi volt a legnehezebb?
A táv második harmada a meleg miatt nehéz volt, de folyamatosan nyugtattam magam. Egyébként olyan nagy mélypontom nem volt. Nem szerettem volna magamnak csalódást okozni, s nem is okoztam. Egyébként szerencsénk volt az időjárással.
Milyen célokat tűzött ki maga elé a közeljövőre?
Úgy voltam vele, hogy nézzük meg, miképp sikerül az Ultra Tisza-tó, utána elég lesz a továbbiakon gondolkodni. Éppen ezért ennél tovább nem is terveztem, de most már körvonalazódik néhány esemény. Nem titkolt vágyam, hogy teljesítsem az Ultrabalatont egyéniben, talán jövőre ez is összejön. Ami az esztendőt illeti, ősszel mindenképpen szeretnék egy tizenkét vagy egy huszonnégy órás versenyt teljesíteni, remélem sikerül.
